Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Az agresszivitás funkcionális formái és azok kezelése

 

 

Mint azt már említettük, az állatok agresszivitása egymástól jól elkülöníthető formákban jelentkezik. A kutyákkal foglalkozó szakemberek (állatorvosok, kynológusok, kutyakiképzők) rendszeresen találkoznak ezekkel, de a kutyatartók ismeretei meglehetősen hiányosak, mivel a kérdésnek nincs megfelelő hazai irodalma. Ennek az a következménye, hogy a tulajdonosok nem ismerik fel a kutya agresszivitásának első jeleit vagy ami még rosszabb, félreértik azokat és rosszul reagálnak rá. Tekintettel a probléma jelentőségére, az alábbiakban részletesen tárgyalom azokat az állatorvosi munkám során gyakran jelentkező formákat, amelyek az emberek sérüléseihez vezethetnek, függetlenül attól, hogy emberek ellen irányuló agresszióról van-e szó, avagy sem.

 

Domináns agresszivitás

 

 

A harapások 55%-a a tulajdonos és családtagjai ellen történik. Ez több okból is előfordulhat, ezek közül a leggyakoribb a domináns agresszivitás. A kutya ugyanis háziasított farkas, “aki” a családot a falkájának tekinti, amiben ugyanolyan dominancia rangsor alakul ki, mint a farkasok között. A természetben e hierarchia célja a rend fenntartása, a falkatársak együttműködésének elősegítése és a konfliktusok számának csökkentése a falkán belül. Vagyis a dominanciaviszony kialakulása természetes jelenség és a falka megmaradásának fontos tényezője. A domináns kutyát előjogok illetik meg a falkában. Ennek ellenére a legtöbb kutya megelégszik az alávetett vagy a neutrális (semleges) helyzettel a családtagokkal szemben. Néha ennél magasabb rangra törnek, amit önmagában nem tekinthetünk rendellenes magatartásnak, de minden esetben megfelelő kezelést, beavatkozást igényel az emberi sérülések megelőzése érdekében.

A dominancia viszonyok kialakulása a falkán belül a természetben ritkán jár harccal. Ezt jól tudják a több kutyát (megfelelő viszonyok között)) tartó kutyatenyésztők vagy menhelyet üzemeltető állatvédők. A kutyák általában gesztusokkal, pózokkal, mimikával és hangadással tisztázzák az erőviszonyokat. Ezek ismerete a kutyával együtt élő emberek számára is fontos, hiszen a domináns agresszió általában ellenük irányul.

A családon belül veszélyessé váló folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy a kölyök a családtagokra morog. Ilyenkor nem megfelelő reagálás a morgó kölyök dicsérete, jutalmazása, vad játékok folytatása vagy a kutya bántalmazása. Ezek súlyosbítják a helyzetet. A domináns magatartás fokozódik, a támadások egyre gyakoribbá, nyíltabbá és veszélyesebbé válnak. A domináns agresszivitás fogalma úgy határozható meg, hogy az egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami a tulajdonos vagy más, a kutyával együtt élő személy ellen irányul és jellemzője, hogy fokozódik, ha az érintett személy megpróbálja lecsillapítani vagy megfékezni a kutyát.

A domináns agresszivitás a szociális érettség elérése után, másfél-három éves korban alakul ki. Jellegzetes offenzív (fenyegető, kihívó, támadó) magatartási jelek kísérik. A fej és a farok magasan tartása, a peckes járás, a gyakori felugrálás, a merev nézés, a fenyegető morgás és a fogvicsorítás a jellemző rá. Minden esetben domináns magatartásra kell gondolni, ha a már kialakult konfliktus esetén a tulajdonos és családtagok megfékezési kísérleteire a kutya fokozott agresszivitással válaszol. E mellett a kutya dominanciára törekvését számos más jel is kísérheti:

  1. Az ajtókon rendszeresen elsőként megy át, nem ad utat.
  2. Felugrik a családtagok ülőhelyére és felszólításra sem hajlandó elhagyni azt.
  3. Valamelyik családtag ágyában akar aludni és morog, ha elküldik.
  4. Védi az eledelét, a játékát vagy a fekhelyét a családtagoktól.
  5. Nem engedelmeskedik az ismert parancsoknak.
  6. Erőszakosan felugrál a családtagokra.
  7. Elkapja az ember kezét vagy karját és kényszeríti, hogy játsszon vele vagy simogassa.

A domináns agresszió vizsgálata és kezelése során a legfontosabb feladat a környezet védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett családtagoktól. Ha az agresszió mégis sérülésveszéllyel jár, akkor szükség van a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával.

Minden esetben tanácsos a kutyát alapos klinikai vizsgálat céljából állatorvoshoz vinni. Ennek során ki kell zárni a szervi okokat, mivel a fájdalommal járó megbetegedések következtében fellépő agresszív magatartás megtévesztően hasonló lehet, de az itt elmondottaktól gyökeresen eltérő kezelést igényel. Másképp fogalmazva az állatorvosi vizsgálat mellőzése az agresszív kutya kezelése során felelőtlenség!

Az előzmények és a körülmények mérlegelése után (lásd a cikksorozat első részét) az állatorvos kezelési tervet állít össze. A hatékonyság megítélése érdekében a tulajdonosnak össze kell írnia az előidéző okokat, konfliktushelyzeteket és fel kell jegyeznie az agresszió lefolyását. Ennek hiányában bizonytalan lehet a nagy tapasztalatot és szakértelmet igénylő kezelés hatékonyságának megítélése. Kezdetben kerülni kell minden olyan szituációt, amely kiváltja a támadást. Éppen fordítva, a tulajdonos és a családtagok vonják meg a figyelmüket a kutyától. Két hétig ne foglalkozzanak az állattal a legszükségesebbeken, vagyis az etetésen, az itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsék levegőnek a kutyát, ne reagáljanak semmilyen kezdeményezésére. A kutya társas lény, néhány nap után a legvadabb állat is igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további kezelést.

Ezt követően el kell kezdeni a kutya átnevelését. Ha korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor azt el kell kezdeni, ha kapott, fel kell frissíteni. A legfontosabb megtanítandó, felfrissítendő elemek a behívás, a leülés, a lefekvés és a helyben maradás. Ezt “alapvető engedelmességi kiképzésnek” is nevezzük. A foglalkozások kezdetén ajánlott a szájkosár használata, különösen akkor, ha a munka során a kutya izgatottá válik. Kerülni kell a durva bánásmódot, a fizikai büntetést. A sikeresen teljesített feladatok jutalmazására (dicséret, jutalomfalat) kell a hangsúlyt helyezni, de az ok nélküli jutalmazás is helytelen. Napi két alkalommal 5-15 perc kiképzés elegendő. Ha a munka közben a kutya izgatottá válik vagy támad, le kell fektetni vagy kikötve magára kell hagyni, amíg megnyugszik (10-15 perc). Ha a foglalkozások során a kutya rendszeresen agresszíven viselkedik vagy a tulajdonos nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, akkor egy a kiképzésben járatos szakember segítségét kell kérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kiképzés rábízható, hiszen a cél éppen az, hogy a kutya feltétlenül engedelmeskedjen a tulajdonosnak és a családtagoknak. Egy jó szakember ebben is tud segíteni. Erre többnyire szükség is van, hiszen a domináns agresszivitás gyakrabban jelentkezik a félénk, az ideges, a kiegyensúlyozatlan és a fegyelmezetlen embereknél, vagyis azoknál, akik “nem tudnak bánni a kutyájukkal”. Bátorításul megjegyzem, hogy a modern, megfelelő technikák segítségével ők is ugyan olyan sikeresen kezelhetik az ilyen kutyát, mint bárki más.

A közepes és a nagytestű kutyák esetében az alapvető engedelmességi kiképzés nem csak a már agresszív állatok kezelésének, de a probléma megelőzésének is az alapja, ezért minden kutyatartó számára javasolható.

Az engedelmességi kiképzés mellett a kutyával együtt élő személyekre más feladatok is hárulnak. A legfontosabb annak megértése, hogy állandóan tudatosítaniuk kell a kutyával a falkában elfoglalt, alávetett helyét. Ennek eszközei:

  1. Ne adjanak az asztalnál enni a kutyának, hanem mindig a család étkezése után etessék.
  2. Ne engedjék fel az ülő- és fekvőalkalmatosságokra (letakarás, kizárás a helységből).
  3. Ne játszanak a kutyával durva játékokat.
  4. Ne hagyják felugrálni.
  5. Soha ne engedjék a hálószobában aludni, különösen ne az ágyukban.
  6. El kell zárni azokat a játékokat, amelyek védelmében a kutya a családtagokra morog.
  7. Soha, semmit ne adjanak ingyen a dominanciára törő kutyának. Minden kapcsolatfelvételt és engedményt kössenek feltételhez. Ültessék vagy fektessék le a kutyát etetés, séta, simogatás vagy játék előtt.

A domináns kanok beilleszkedése általában elősegíthető az ivartalanításukkal. Ez bármely életkorban elvégezhető, de már az első jelek észlelésekor feltétlenül javasolt. Sajnos a kutyatartókban gyakoriak az ivartalanítással szembeni előítéletek, pedig az ivartalanított kanok esetében nem kell számolni bizonyos (prosztata- és here-) megbetegedések kialakulásával, csökken a kóborlási vágy, az agresszió kialakulásának valószínűsége, a balesetek és sérülések lehetősége, vagyis sok szempontból jelentős lépés jelentős az állat egészségvédelme érdekében. Emellett állatvédelmi szempontból is fontos, hiszen az ivartalanított állatok esetében nem kell számolni nem várt szaporulattal sem. Teljesen indokolatlan, hogy sokan “állatvédelmi”, vagy “emberiességi” megfontolásból nem ivartalaníttatják a kutyájukat, hiszen ezzel éppen a szándékuk ellen cselekednek. Az ivartalanítás elvileg helyettesíthető hormonkezeléssel, de az költséges és számos káros mellékhatása ismert. A szuka kutyák ivartalanításától nem várható az agresszivitás mérséklődése.

Súlyos esetekben a már felsoroltakon kívül az állatorvos gyógyszeres kezelést is javasol. Ilyenkor nem használhatóak a házi patikákban megtalálható, közismert, nyugtató hatású készítmények. Azok helytelen, házilagos adagolás esetén veszélyesek lehetnek a kutyákra, részben mellékhatásaik, részben a hozzászokás lehetősége miatt. Másrészt a nyugtatók gyakran csökkenthetik a kutya félelmét a harapások következményeitől, ezáltal növelik a tulajdonosra és családtagjaikra leselkedő veszélyt is. A domináns agresszió kezelésére az antidepresszáns készítmények közül csupán néhány jöhet szóba, de ezek is csak hosszú ideig, több héten át alkalmazva vezethetnek eredményhez. Ehhez előzetesen alapos klinikai vizsgálat és a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges. Azt tényként kell leszögezni, hogy a gyógyszeres kezeléssel a gyógyulás csupán elősegíthető, de az semmiféleképpen nem helyettesítheti a fent felsorolt viselkedést módosító technikákat!

Sajnos néhány kutya gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek bizonyul. Ilyenkor - különösen közepes és nagytestű (18 kg-nál nehezebb) kutyák esetén - valamint ha az agresszió ismétlődő, súlyos támadásokban nyilvánul meg vagy ha az gyermekek ellen irányul, akkor az eutanázia (az állat fájdalommentes, végleges elaltatásának) lehetősége megfontolandó.

 

Félelmi agresszivitás

 

 

A félelem és a félelem következtében kialakuló agresszió lehet genetikai eredetű, de leggyakrabban a korai szocializáció zavara miatt alakul ki. Ez utóbbi fogalmat a kutyatartók és gyakran a tenyésztők sem ismerik. Ezért gyakori, hogy a kölyköket (félve a fertőző megbetegedésektől, vagy nemtörődömség miatt) három hónapos korukig vagy tovább izoláltan nevelik fel. Azonban kutyák szociális fejlődése során az 5. és a 12. élethét közötti időszak kritikusnak tekinthető. Ha ez alatt nem válik természetessé számukra az idegen emberek közelsége, akkor örökre félénkekké válnak. Ezek az állatok később beilleszkedhetnek ugyan egy családba, de az idegen emberekkel szemben életük végéig nehezen leküzdhető bizalmatlanságot, félelmet éreznek és emiatt gyakran válnak agresszívvé. Ezt nevezzük félelmi agresszivitásnak.

A félelmi agresszivitás egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit félelmi tünetek kísérnek és a kutyát megközelítő idegenekkel szemben lép fel.

A félénk kutya általában csak akkor támad, ha idegenek közelítik meg (passzív forma). Ez a forma sok szempontból a domináns agresszivitás ellentettje. Idegenekkel szemben alakul ki és tipikus defenzív magatartással jár. A kutya lesunyja a fejét, pupillái tágak, morog, de a szájzugai hátrahúzottak (mintha mosolyogna), a füleit hátracsapja, a farkát behúzza, igyekszik meglapulni, gyakran nyálzik, remeg és zihál. Megpróbál elmenekülni, morog, közben ugat, majd támad, ha az idegen közelségét már elviselhetetlennek érzi. Néha aktív formában jelentkezik, amikor a kutya megtanulja, hogy a támadó magatartással elűzheti az idegeneket. Mindig félelmi agresszióra kell gondolni, ha a kutya a támadás közben bevizel vagy bélsarat ürít.

A legfontosabb feladat ebben az esetben is a környezet (vagyis az idegen emberek) védelme. A balesetek megelőzése érdekében a kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. Szükség esetén használni kell a szájkosarat is.

A szervi megbetegedéseket alapos állatorvosi vizsgálattal kell kizárni.

A kezelés során kezdetben az idegenek távoltartására kell törekedni. A félelem miatti agresszivitás általában mérsékelhető a deszenzitizáció és az átnevelés technikájával. Az ilyen kutya nagyon sok foglalkozást és türelmet igényel. Nyugodt, biztonságos környezetben kezdjék el az engedelmességi kiképzést. Ha félelem, agresszivitás lép fel, akkor le kell ültetni vagy fektetni az állatot. Ha teljesíti, dicsérjék, jutalmazzák meg. Büntetni soha nem szabad! Ezt követően a kutya figyelmét lehetőleg elterelve (idegen környezet, játék, másik kutya jelenléte) fokozatosan növeljék az ingereket, vagyis vigyék a kutyát idegenek közé. Erre a legjobb lehetőséget a kijelölt kutyafuttató területek nyújtják (már ahol még van még ilyen). Ajánlott idegen személyeket is bevonni a munkába, akik a kutya reakciójára figyelve lassan és fokozatosan, egyre közelebb haladnak el a tulajdonos és a kutya mellett, majd egyenesen feléjük közelítenek. Mindig dicsérni kell az állatot, ha nyugodt és vissza kell lépni egy korábbi szinthez, ha félelem jelentkezik.

A gyógyszeres kezelés során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb nyugtató nem csak az idegenekkel szembeni, hanem a támadás következményeitől való félelmet is mérsékli. Ezért kerülni kell az ilyen állatok kezelése során a nyugtató hatású készítmények használatát. Az állatorvosok ilyenkor megfelelő szorongásoldók tartós szedését ajánlják a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése mellett. Ezek jelentősen segítik a gyógyulást. Az ivartalanítás viszont hatástalan.

 

Területvédő, birtokló, táplálékvédő és oltalmazó agresszivitás

 

 

Sok szempontból egymáshoz hasonló, mégis különálló formák. Együtt tárgyalásukat az teszi lehetővé, hogy mindegyik rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami valaminek vagy valakinek a védelmében jelentkezik, ha a kutya annak a közelében tartózkodik. A területvédő agresszió esetében a ház, az udvar vagy a gépkocsi, a birtokló agresszió során az élelem, valamely játék vagy egyéb tárgy, az oltalmazónál pedig a tulajdonos vagy más “falkatárs” (családtag, másik állat) védelme a kiváltó ok. A táplálékvédő agresszivitás tulajdonképpen a birtokló agresszivitás egyik önálló formája.

Mindegyik irányulhat emberek vagy állatok ellen és jellemző rájuk, hogy a védett terület, tárgy vagy személy távolságával fordítottan arányos az agresszivitás mértéke, vagyis azoktól távol az nem jelentkezik. Az otthon szenvedélyesen támadó kutya az utcán, távol a védett területtől közömbösen vagy barátságosan viselkedik az idegenekkel. Természetes viselkedés, hogy a kutya őrzi az élőhelyét, a tárgyait (zsákmányát) és védi a társait. A területvédelem például a felnőtt korra kialakuló territoriális ösztön része. Ilyenkor a kutya támadása nem tekinthető neurotikusnak. A veszély mégis fennáll és nő a nem megfelelő körülmények között tartott állatoknál. A túl kicsi élettér és az elégtelen foglalkozás ugyanis fokozza az agresszivitást. A nemkívánatos magatartás rögződésében szerepet játszhat a véletlen, vagy a szándékos megerősítés is. Ilyen, ha a kutya úgy érzi, hogy agresszív fellépésével “elkergette” a postást vagy ha megdicsérik, amikor morgással védi meg másoktól a játékát és a családtagokat.

Általában offenzív magatartási tünetek kísérik, de jelentkezhet defenzív formában is. Jellemző a támadónak vélt személy vagy állat felé futás, a szőrborzolás, a fogvicsorítás, a morgás és az ugatás. A domináns agressziót mindig ki kell zárni annak alapján, hogy a megfékezési kísérletekre miként reagál a kutya.

A környezet védelme a legfontosabb feladat. Ennek érdekében a biztonságos izoláció (megbízhatóan zárt kerítés, kennel, esetleg ideiglenes megkötés) mellett a szájkosár használatára is szükség lehet. Kezdetben a területvédő kutyát el kell zárni vagy meg kell kötni a látogatók érkezésekor, de a többi formánál is a konfliktushelyzetek elkerülésére és a balesetek megelőzésére kell a hangsúlyt helyezni.

Az agresszivitás jelentkezésekor ajánlott a kutya klinikai vizsgálatát elvégeztetni. A kezelés kezdetén a kiváltó ingerek távoltartása mellett az átnevelést és a hozzászoktatást együttesen kell alkalmazni. Különösen fontos a helyben maradás tanítása semleges környezetben és otthon egyaránt, ezért tanítsák meg az ilyen kutyának a “helyedre” parancsot. Később fokozatosan növelhetőek a kiváltó ingerek: ismerős, majd idegen személy közeledése, kopogtatás, csengetés, az ajtó kinyitása, belépés, a védett tárgy vagy személy megközelítése, megérintése stb. Jutalmazni kell a kutyát, ha nyugodt és lefektetni vagy a helyére parancsolni, ha morog.

Az ivartalanítás nem szokott eredményt hozni. Gyógyszeres kezelésre nyugtatók alkalmi és a szorongásoldók tartós adagolása kísérelhető meg. A területvédő agresszivitás általában mérsékelhető megfelelő diétával is. Kedvezően hat a közepes vagy az alacsony fehérjetartalmú tápok etetése.

 

Kutyák közötti agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami másik kutya (kutyák) ellen irányul. Megjelenéséhez nem szükséges kiváltó ok vagy előzetes kapcsolat a megtámadott kutyával. Általában azonos nemű kutyák, leggyakrabban kifejlett kanok között jelentkezik (kanok közötti agresszivitás). Jelentkezhet falkán belül (együtt tartott másik kutyával szemben) vagy falkán kívül is (idegen kutyákkal szemben). Annak ellenére, hogy nem emberek ellen irányul, a forma tárgyalását e helyen az indokolja, hogy gyakori következménye az emberek sérülése. Sokan próbálnak meg ugyanis közbelépni, hogy megakadályozzák a kutyák küzdelmét, s közben súlyos sérüléseket szenvednek el, gyakran a saját kutyájuktól.

Általában offenzív viselkedés. A fej és a farok magasan tartása, merev nézés, merev járás, szőrborzolás, fogvicsorítás, morgás és ugatás, kíséri.

Akkor okozza a legtöbb gondot, ha együtt, egy udvarban, lakásban tartott állatok között lép fel, ilyenkor ugyanis nehezebb a probléma kezelése, mintha idegen kutyákkal szemben jelentkezne. Ez utóbbi kialakulásában genetikai okok, a szocializáció zavara és a tulajdonos erélytelensége is szerepet játszhat. A falkán belül jellemzően a dominancia viszonyok tisztázatlansága miatt alakul ki a konfliktus. Ez általában akkor jelentkezik, ha új kutyát vásárolnak vagy egy kölyök eléri a szociális érettséget (vagyis 18-36 hónapos életkor között) és az addig domináns kutya nem tudja megőrizni a státuszát. A tulajdonos és a családtagok is előidézhetik vagy súlyosbíthatják ezt a folyamatot, ha - akár akaratlanul is - beleavatkoznak a hierarchia kialakulásába. Ezzel ugyanis megakadályozzák, hogy a kutyák harc nélkül, pózok, gesztusok és hangok segítségével alakítsák ki maguk között a rangsort.

Ajánlott az agresszivitás jelentkezésekor a kutyák klinikai vizsgálatával kizárni a szervi megbetegedéseket. Az idegen kutyákkal szembeni agresszivitás a környezet védelmén, vagyis a kutya megfelelő izolálásán és alapvető engedelmességi kiképzésén kívül a legtöbb esetben nem igényel egyéb kezelést. Általában elegendő a megbízható elzárás, közterületen a póráz és a szájkosár használata. Az együtt tartott kutyák kezelésének kezdetén meg kell vonni a figyelmet és egymástól is izolálni kell a kutyákat. Ezután kezdjék el az engedelmességi feladatok gyakorlását. Az összeszoktatást és az átnevelést fokozatosan, kezdetben póráz és szájkosár védelme mellett kell végezni. Közben dicsérettel és jutalomfalattal kell megerősíteni a nyugodt, elfogadó magatartást. Meg kell figyelni a rangsort és mindig tekintettel kell lenni arra. A láthatóan domináns kutyával előbb és többet kell foglalkozni, pl. korábban kell üdvözölni, jutalmazni és etetni. Az esetek többségében a fiatalabb, a nagyobb és az erősebb kutya a domináns, de nem mindig.

A már kialakult küzdelembe nem szabad kézzel beleavatkozni. A kutyák szétválasztását sérülést nem okozó, hosszú és erős tárggyal (pl. seprű) segítségével vagy vízzel való locsolással (vödör, slag, szódásüveg) ajánlott megkísérelni.

A kanok ivartalanítása javasolható, mivel a hím nemi hormonok oki szerepe egyértelmű. Hormonkezeléssel is próbálkozhatunk, bár ennek számos mellékhatása ismert. Szukák esetében az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió a tüzelés vagy az álvemhesség során jelentkezik. Megelőzésre nyugtatók eseti alkalmazása vagy az együtt tartott állatok kezelésére egyes szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.

 

Fájdalmi agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit meghatározott, ismétlődő, fájdalmas ingerek váltanak ki és azok megszűnésével magától elmúlik. Tipikus defenzív magatartás, ami megjelenésében a félelmi agresszióra emlékeztet, de nem idegenek közeledésekor, hanem a kutya által jól ismert, kellemetlen szituációk során jelentkezik. Gyakran tapasztalható körömvágáskor, fésüléskor vagy injekció beadásakor.

A legfontosabb teendő az előrelátható sérülések tudatos megelőzése a kutya megfékezésével, póráz és szájkosár használatával. A legjobb eredmény az alapvető engedelmességi kiképzéstől várható. Fontos, hogy a tulajdonos a konfliktushelyzet során fegyelmezze a kutyát, de ne büntesse! A megfelelő magatartást jutalmazással kell megerősíteni. Szükség esetén a fájdalommal járó beavatkozás előtt nyugtató is adható.

 

Játék közbeni agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami kizárólag a kutyával folytatott játék közben lép fel. Defenzív magatartás. Irányulhat ember és másik állat ellen is. Ritka forma. Olyan fokú durvaság jellemzi, ami miatt lehetetlenné válik a játék a kutyával, mert az közben a partnerére támad, fenyegetően morog vagy meg is harapja azt. Ez egy rendellenes magatartás, amit gyakran nehéz elkülöníteni a durva játéktól, ami tanult viselkedés, ezért könnyebben is korrigálható. A domináns agresszivitást mindig ki kell zárni.

Mivel az ilyen állat csak játék közben agresszív, ezért a sérülések megelőzhetőek, ha nem játszanak a kutyával. A kezelés ez esetben is az átnevelésen alapul. Ha a játék közben morog vagy harap a kutya, azonnal meg kell büntetni. A későbbi büntetés értelmetlen. Az ilyen kutya engedelmességi kiképzése javasolt.

 

Szülői agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami csak akkor jelentkezik, ha valaki vagy valami megközelíti, illetve megérinti az almot vagy egy kölyköt. Hasonlít az oltalmazó agresszivitáshoz, de azzal szemben magától is elmúlik a kölykök növekedésével. A dominanciára törekvést minden esetben ki kell zárni.

Az ilyen szuka környezetének védelme a legfontosabb. Ezt megkönnyíti az alapos engedelmességi kiképzés. A kutya kezelése során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb gyógyszer használata kontraindikált a szoptatás alatt. Tekintettel az emberi sérülések lehetőségére és az agresszív magatartás örökölhetőségére, ajánlható a szuka ivartalanítása.

 

Átirányított agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami során a kutya nem tudja, esetleg nem meri megtámadni az őt ingerlő személyt vagy állatot, ezért átirányítja az agressziót a környezetében valakire vagy valamire. Irányulhat családtag vagy másik kutya ellen is. Offenzív magatartászavar. A kis területre bezárt, elhanyagolt kutyák esetében gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik. Ki kell zárni a domináns és a kutyák közötti agresszivitást.

Ha a kutya támad, azonnal büntetni kell, később ez értelmetlen. A hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ajánlott a tartási körülményeket módosítani, javítani. Alapvető a kutya megfelelő engedelmességi kiképzése. Közben fokozatosan szoktassuk hozzá a kiváltó ingerhez az állatot. Súlyos esetben szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.

 

Idiopatikus agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami váratlanul lép fel, nem kapcsolódik semmilyen kiváltó ingerhez, fizikai vagy pszichikai állapothoz. Leggyakrabban springer és cocker spánielek, valamint berni pásztorkutyák esetében figyelhető meg. Az ilyen állat minden ok nélkül kezd dühöngeni, támadni, harapni, ezért ezt a formát “dühöngési szindrómának” is nevezik. A betegségnek nem ismerjük az okát. A diagnózis felállítása során el kell különíteni a neurológiai problémáktól (veszettség), ami minden esetben állatorvosi vizsgálatot kíván.

Igyekezni kell megfékezni az állatot a váratlanul fellépő rohamok során és törekedni kell a környezet állandó védelmére. A kutyát biztonságosan izolálni kell és ha szükséges, folyamatosan ajánlott a szájkosár használata is. Megpróbálkozhatunk szorongásoldó kezeléssel, de sokszor az eutanázia az egyetlen megoldás.

 

Ragadozó agresszivitás

 

 

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, melynek során a kutyák emberi irányítás nélkül vadásznak. Alapvetően nem a megfélemlítés motiválja, hanem a táplálékszerzés. Nem feltétlenül jár együtt ugyan az áldozat elpusztításával, de az gyakori következménye. Gyakori és nagyon veszélyes is, különösen akkor, ha több kutya, falkába verődve támad. Nem tévesztendő össze a vadászkutyák emberi parancsra végzett tevékenységével. Leginkább a szabadon kóborló kutyák körében alakul ki, különösen ha azok már korábban is büntetlenül támadhatták vagy haraphatták meg az áldozatukat. Általában macskák, madarak, kerékpárosok, járművek, kocogó emberek és játszó gyermekek ellen irányul. A domináns és a területvédő agressziót minden esetben ki kell zárni.

Kezelése a biztonságos izoláción (elzáráson) és az engedelmességi kiképzésen alapszik. A kutyát ne hagyjuk szabadon kóborolni! Ha a jelenséget már észleltük, óvakodjunk az állatot kisgyermekkel felügyelet nélkül hagyni! Ha a vadászó kutya elzárása nem oldható meg vagy gyermekekre támad, az eutanáziát meg kell fontolni. A kóborlási vágy csökkentése a kanok ivartalanításával elősegíthető.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ketchup@freemail.hu

(Ági, 2009.06.29 14:06)

Most vettünk 1 staffi kislányt,rakoncátlan és néha durván játtszik,de mély hangszinben elmondott szavakkal és kis rápocsolt vízzel eltudom érni az elfogadott viselkedési formát.Sohasem csapok rá,ha esetleg rosszat tesz!Nevelés kérdése az egész,aki vállata hogy ilyen tipusú kutyákat akar tartani az akkor vállalja azt is hogy ők nem 1szerű ölebek,jobban oda kell figyelni a nevelésre!Csak sajnos ezt sokan elmulasztják,addig foglalkoznak az állattal amíg pici és felnőttként már nem törődnek vele,vagy esetleg még verik is.Ebből lessz a baj.
A szomszédunkban németjuhászt tartanak,nála agresszívabb kutyát még nem láttam.Ismerőseim és rokonaim körében elterjed fajták a staffik és a bullterrierek és agresszivitás szempotjábol mind eltörpül a szomszéd németjuhászához képest!!!!!!!!!

Anikónak

(treedog, 2009.06.28 23:00)

Üdv.Az biztos hogy jó szempont, ha a gyerekhez érkezik a kutya, s nem fordítva. Az ivartalanítás :-(
hát nekem van egy 3 éves kanom is ( rendszeres apuka) , de épp játszanak vele is a gyerekek mint ha kiskutyákkal. Szóval szerintem mindenképp neveléstől függ. Ezekről a fajtákról , és a kölyöknevelésről több infó az itt megrendelhető dvd-n. Biztos hogy sok hasznos dolgot találsz rajta .
üdv.

I.C.O.N.

(aniko, 2009.06.28 06:48)

Sziasztok,mi most vettünk egy ilyen kis kutyát, aki fiú, tehát, kemény lessz, igaz még nincs velünk, mert csak most nyílt ki a szeme.
Mit javasoltok, milyen nevelési módot?
Nekem van 2 kisfiam, mindkettő 4 év alatti, és éppen ezért már jó előre elolvasgatok mindenféle nevelési cikket szakirodalmat, fórumot!
Szerintetek, még most, kicsi korában érdemes lenne ivartalanítani?
Nem hiszem hogy pároztatnánk, mi nem tartanánk kicsiket, csak hogy itt olvasom, hogy a kan domináns és ezzel meglehet előzni az agresszivitását!
Ezt kicsi korban lépjem meg, vagy később, már késő?
Egyébként érdekelne még a szobatisztaságra nevelés is, kinek milyen tapasztalatai vannak!
Köszi mindenkitől!
Sziasztok.

staffi

(endy, 2009.06.24 11:14)

Hali nekem egy 3 éves kan staffim van.. Hades a neve(fekete,fehér) ezek a kutyák önfejübbek mint a többi
és sokan mondják hogy buták de sztem ép az ellenkezője mert nem csinálnak olyat ami nekik nem jó.. pl ha egyszer bejön a szobába mert kint hideg van akkor nehezen lehet kirakni mert nem hülye tudja hol a jó idő.. :D de többszöri szófogadatlanságra muszáj néha minden kutyát elverni.. pl az enyém mindig kiszökött és hiába szóltam neki nem jött vissza pedig én vagyok a gazdája... 5-re jól elvertem hogy ne csavarogjon és azóta nem megy el.... volt hogy el akartam venni a kajáját mert rossz helyen volt a kutya ,rám mordúlt akor is elvertem és elvettem tőlle..utánna már bármikor elvehettem tőle a kaját de vissza is adtam neki persze.. ez azért volt fontos mert ha pl bejáratnál eszik és arra megy mondjuk anyám akkor lehet rámordult volna... stb. szóval a verés az fontos persze nem azt mondom halálra verd de ezek a kutyák nem is érzik annyira a fájdalmat még ilyet nem is láttam.. volt hogy a fél feje leszakadt majdnem egy kutyaverekedés folyamán 3 nap már semmi baja... szóval keményen kell őket nevelni és szabályozni mert különben ők szabályoznak minket.... a házöző szellem 1 éves korukban alakul ki,
ha 2 évig nem bolondul meg akkor már álltalába nem is fog persze ez is nevelés és hovatartozás kérdése..
egyedül ezt az ugrálást nem értem hogy miért a agressió hoz sorolják.. kis termeténél fogva ha örül akkor is ugrál.. sztem de erre várom válaszaitokat köszönöm...

pitbullnak

(treeedog, 2009.06.11 08:13)

Szia! Egy kutyát minél hamarabb tanítanak annál jobb.Próbálj meg határozotabb lenni vele, érezze hogy te vagy a "főnök" hogy a te óhajod számára parancs.Mert ha már rád sem nagyon akar hallgatni akkor előbb-utóbb a kutya önfejü lesz és azt csinál amit csak akar,annak rossz vége lehet. Általában ezek a kutyák egygazdásak. A család többi tagját is elfogadják, szeretik ,játszik velük,védi őket, de akkor is csak a gazdi szava s szent.

pittbull

(Ricsi, 2009.06.09 22:13)

Szia nekem van egy 12 hónapos szuka pitt-em! És szerintem nagyon agresziv én nem félek tőle mert csak a gazdája vagyok...De a család többi tagja tart tőle mert erősen felugrál ránk és a lábbfejünket harabdálja! Mikor sétálni viszema kutyát és ha ismerős emberel találkozok és beszélgetek velük a kutya őrájuk is ugrál! Meg a kutya nemis igazábbol akkar szótfogadni! Pedig a szülei nagyon szófogadoak és szeretni valók. Tudnál segiteni hogy-hogy tudnám valahogy jobb belátásra birni a kutyus-t!

kalocsa

(ZSÁKINÉ, 2009.01.25 10:53)

nagyon köszönöm,örülök hogy ki fogja nőni,jelenleg ugy simogatjuk hogy egy játékot nyomok a szájába és míg azzal játszik addíg sem harap annyit.néha odakap de a játék izgalmasabb a kezünknél.szerencsére nagyon szeret aportírozni,igy könnyű kifárasztani.
köszönöm válaszod.Zsákiné

Zsákinénak

(treedog, 2009.01.25 09:20)

Szia! :-) Nagyon ismerős a dolog. Nekem is volt ilyen kölyök amelyik játék közben anyira pepörgött hogy ott harapott ahol ért.Ilyenkor vagy a hangos kijabálás használt, vagy az is jó ha ilyen viselkedésnél egy időre magára hagyjuk.Mert a kiskutyáknak ez nagyon nagy buntetés ha nemfoglalkoznak velük.A megrázogatás vagy a megcsapkodással nem használ, mert vannak olyan kölykök amelyek ha odaütünk elmennek tölünk és nem harapnak ugyan,de akkor ugy érzi hogy nem is szeretjük. De vannak olyan kölykök is amelyeknek ha odacsapunk, rázogatjuk attól még jobban bepörögnek mert ugy gondolják hogy de jó,akkor lehet még durvábban is játszani! Ahogy nő a kutyus úgy elfogja hagyni ezt a gazdiharapós tulajdonságát. Az én kis haraposom már felnőtt,és a harapgálását felváltotta a nyalogatás,odabújás,hizelgés. :-)

kalocsa

(zsákiné, 2009.01.24 20:39)

hello.az én kiskutyám(amstaff) 3hónapos,igyekszem nem durván játszani vele,de nagyon aggresszíven harap.amikor felé nyúlok már nyitja a száját.probáltam az orrára koppintani de játéknak vette,a grabancát megrázom akkor meg nekem jön és ott harap ahol ér?nemrég került hozzánk ,az utcán találtuk mert kidobták(állatorvosnál járt kapott oltást,egészséges kölyök) a gazdájának nem kelett,szerintem ezért.nagyon kedves kutya amúgy meg okos is csak a fogsora csattog folyton!ha van valami ötleted hogyan lehetne kinevelni belőle ezt nagyon megköszönném.

:)

(reka, 2008.12.23 20:21)

Szio :)
koszi..meg kell probaljam..azzal a remennyel h leszokik rolla ;)) mert..mostanaba kicsit durvan kezdett jatszani..:P
ream hallgat..de pl:apumra nm
ha rea szolnak szamba se veszi ;))

:)


koszi mindent
:D

:-)

(treedog, 2008.11.29 18:55)

Szia!
Ha játék közben a kölyök megtalál harapni, az előfordul. Olyankor szólj neki hangosan hogy "jújjj"
vagy valami ilyesmit, abból tudni fogja hogy mi a határ.Mert igazából ő neked nem akar fájdalmat okozni,csak nem tudja még hogy játék közbem mekkorát haraphat. :-)
De próbálj meg vele egy rongyal játszani húzgálni, lógatni előtte azt nagyon szeretik és így kitudja élni a játékos vadászösztönét.
Nekem a legidősebb kutyám is ha meglát,gyorsan egy rongyot fog a szájába, és úgy hív játszani :-))

:)

(reka, 2008.11.27 20:26)

Szia :) nagyon szuper az oldal es minden informacio :)
nekem is van egy staffordom most 4honapos.
minden rendbe van vele csak egy a baj.. kozbe jatek kozbe ugrik fel es probalja megharapni a kezem..
hiaba szolok ra h nm szabad nm hasznal..
ez a szokasat elhadja mikozben no?
vagy hanem mivel lehetni ot leszoktatni errol?:D

elore is koszi a segitseged :)


« előző

1 | 2 | 3