Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amerikai staffordshire terrierKép

Hôsünk utolsóként alakult ki a bull and terrierek, ezen belül is az amerikai ág képviselôi közül. Megszületése szorosan összefüggött a kutyaharcok és a Pit Bull Terrier történetével, ám hozzá képest mintegy két évtizedes késéssel jelent csak meg. A kora 1900-as évekre tehetô “létrehozása” során szülôatyjai számos olyan tapasztalatot hasznosítottak, amelyeket elôdeik más fajták esetében végzett korábbi alkotómunkája alapján szereztek. Az American Staffordshire Terrier így válhatott azzá, ami; egy multifunkcionális, remek fajtává, a kutyatenyésztés csúcsává.

 

 

   E korai tenyésztôk felismerték, hogy az arénák bajnokaiban számos olyan tulajdonság adott, melyek remekül hasznosíthatók a civil életben. Ezeket az értékeket szerintük addig csak elpazarolták a viadalokon. A kivételes fizikai erôn és elszántságon túl ilyen a páratlan intelligencia és kombináló készség, valamint a gazda iránti odaadás.
     A céltudatos keresztezések során a tenyésztôk a fizikumon túl súlyt helyeztek a
jellem, a karakter és a mindennapi használhatóság kérdésére is. Kiindulásul – az általuk eszményinek tartott megjelenés és méret egységesítése érdekében – csak a legjobb fizikumú, tökéletes felépítésû viadorkutyákat használták. Erre az alapra építkezve párosították tovább tenyész egyedeiket. Azon céljukat, hogy az egykori gladiátorból az embert mindenekfelett tisztelô és szeretô, kiegyensúlyozott idegrendszerû, nagy munkabírású, sokféle célra felhasználható ebet alkossanak, teljes mértékben sikerült elérniük.
     Ezt a teóriát az arénákból általuk kiemelt és tervszerûen tenyésztett ebek remek helytállásukkal bizonyították napi munkájukban. Dolgoztak farmerek és vadászok mellett, de ellátták telephelyek, raktárak és otthonok ôrzését is. Munkakészségük, kit
artásuk és remek természetük révén egyre több hívet szereztek, és sokan már kedvencként is tartották ôket.
     A munkára tenyésztett változat (hiszen ekkoriban még nem beszélhettünk önálló fajtáról) hamarosan jelentôs mértékben eltávolodott a továbbra is harcra szelektált kutyáktól. Jellemzôen nagyobb és testesebb lett azoknál, amire a napi munka során szükség is volt. A farmokon végzett munka, vagyis az állatterelés, a dúvadak irtása a viadorkutyák eredeti méreténél nagyobb tömeget és ezzel arányosan nagyobb magasságot kívánt. Erre volt szükség a vaddisznók és szarvasok vadászatában, de a különbözô ôrzési feladatokban is. Ám ami ennél is lényegesebb, a munkára tenyésztett kutyák néhány generáció alatt alapvetôen nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lettek viadoreb-ôseiknél.
     Érdekesség: találó mondás, hogy az amstaff valójában egy Pit Bull szmokingban. A különbség közöttük nagyjából akkora, mint James Bond és egy kocsmai verekedô között.

 
   A tenyésztôk szükségét érezték annak, hogy kedvenceiket hivatalosan is regisztrálják. Ehhez azonban megfelelô elnevezést kellett találniuk. Ez kiváló alkalom volt arra, hogy minden téren világosan elhatárolják kutyáikat a továbbra is harcra tenyésztett rokonoktól. Ez utóbbiakat egyébként már 1898. óta Pit Bull Terrier néven törzskönyvezte az UKC. Néhány többé-kevésbé találó változat elterjedése után végül az (American) Staffordshire Terrier elnevezés honosodott meg és talált elfogadásra a munka-változat tenyésztôinek részérôl. Szerintük ez éppen eléggé pontosan utalt a fajta származására, ugyanakkor nem fejezte ki direkt módon a hajdanvolt és akkorra már csaknem elfeledett harci eredetet. Ne feledjük, a kezdetekkor elsôdleges céljuk éppen a kutyák kiragadása volt az arénák közegébôl!
     A fajtát 1936-ban fogadta be az American Kennel Club, s ekkor rögzítették az alábbiakban olvasható standardot. Ezzel a Pit Bullt és az amstaffot hivatalosan is külön fajtának nyilvánították. Ez a szabvány egyébként a mai napig változatlan, vagyis sok más fajta esetétôl eltérôen az a
mstaff gondozói nem érezték szükségesnek korszerûsítését, felfrissítését.

     Standard:

     Általános leírás: Méretéhez képest rendkívül erôs, középtermetû kutya. Zömök, sôt robosztus, hihetetlenül izmos, ugyanakkor fürge és kitartó. Figyelmes, aktív és mozgékony, mégis nyugodt és magabiztos. Bátorsága közmondásos, ugyanakkor barátságos viselkedése szembetûnô.

 

     Fej: Közepesen hosszú, négyzetes fej, hatalmas agykoponyai és erôs arcorri résszel. A pofacsontok és a rágóizmok kiállnak, kidomborodnak, ezzel összetéveszthetetlen jelleget adnak a fajtának. A fejtetô széles és lapos, a stop határozott. Az orr dobozszerû, nem túl hosszú, az erôs fogáshoz szükséges masszív és széles állkapoccsal. A fogak szabályos elrendezésûek, nagyok és erôsek. Szabályos ollós harapás. A mélyen ülô, egymástól távolfekvô kerek szemek lehetôleg sötétek, de mindenképpen harmonizáljanak a szôr színével. A fülek lehetnek meghagyottak vagy kupírozottak, az elôbbi jobb. A meghagyott, vágatlan fül rövid, formája rózsafül vagy félig felálló, megtört.

     Hibák: Túldimenzionált, a testtel nem arányos méretû vagy éppen erôtlen fej. Keskeny agykoponya. Lapos homlok, kevéssé kifejezett stop. Hússzínû orr. Sötét kutyánál világos (sárga) szemek. Közelülô vagy túlságosan nagyméretû szemek. Rózsaszín szemhéj. Elkeskenyedô, hosszú, erôtlen arcorri rész. Gyenge, keskeny alsó állkapocs. Lógó ajkak. Tehénfül.

     Test: Széles, mély mellkas. Jól ívelt, zárt bordák. Jól izmolt, erôs vállak, meredek lapockák. Nehéz, izmos, közepesen hosszú, kissé ívelt nyak. Rövid és széles, izmos hát, amely enyhén ívelt a martól a farig.

     Hibák: Erôtlen benyomást keltô, könnyû test. Keskeny mellkas. Hosszú hát és ágyék. Teljesen egyenes, vagy hajlott, illetve nyerges hát.

     Lábak: A mellsôk egyenesek, erôs, kerek csontozatúak. A hátsók mérsékelten szögelltek, a comb rendkívül izmos és széles. A csánk mélyen fekvô. A végtagok párhuzamosak. A mancsok kicsik és zártak, ami a ruganyos mozgás feltétele.

     Farok: Erôs és viszonylag rövid, éppen eléri a csánkot. Alacsonyan tûzött, finom csúcsban végzôdik. Enyhén hajlott, de sohasem kunkorodó vagy visszahajló.

     Szôrzet: Rövid és sima. Fényes, sûrû és kemény tapintású.

     Szín: Minden szín megengedett, kivéve a tiszta (80%-nál több) fehéret, a mályvaszínt és a fekete-cser összeállítást. Leggyakoribb színek a csíkos különbözô árnyalatai, és a sárgától a vörösig terjedô színek.

     Méret: Nincs se alsó, se felsô határ. A számszerû adatoknál fontosabb az arányosság és a harmónia. Az ideális marmagasság kanoknál 46–48 cm, szukáknál 43–45 cm. Súlyuk általában 25–30 kg.

 

 

Jellemrajz

     Az amstaff ma is ôrzi harcos ôseinek egyéniségét: kemény és rettenthetetlen jellem. Lényétôl idegen a félelem, vagy bármiféle megalázkodás. Olyan egyéniség, aki tudatában van saját erejének, de nem él vissza vele. Ez kifejezésre jut abban a nagyfokú önbizalomban, mellyel még a számára ismeretlen terepen is közlekedik. Ugyanevvel a magabiztossággal közeledik az idegenekhez is, s teszi ezt mindenféle agresszió nélkül. Nyíltsága, jóindulata szembetûnô. A feléje kíváncsian közeledôvel kész azonnal barátságot kötni. Nagyon vidám természet, és bármikor kapható egy kis játékra, bolondozásra. A fajta egyik legfontosabb jellemzôje éppen az a hihetetlen életkedv, amely rögtön átragad mindenkire a környezetében. Szeret a figyelem középpontjában lenni, és valósággal lesi az alkalmat, hogy szerepelhessen. Különösen kedves és figyelmes a gyerekekkel, s tôlük mindent elvisel.
     A fentiek miatt kezdô amstaff tulajdonosok, vagy éppen más fajtában tapasztalt kutyások is már sokszor megkérdôjelezték ôrzô-védô képességeiket. Különösen akkor, ha látták veterán kutyám, Bully viselkedését. Az a néha valóban szertelen öröm, mellyel a játékot bárkivel kölyökként képes élvezni, és a mindenki felé irányuló kifejezett barátkozási szándék bárkiben hamis képet alakíthattak ki a fajtáról.

 
    A kétkedôk azonban elfeledkeztek valamirôl: öreg kutyánk ezt a viselkedést mindig csak az én, vagy párom, Erika jelenlétében tanúsítja! Nem ajánlom, hogy más helyzetben – például amíg távollétünkben az otthonunkra vagy a kocsinkra felügyel – próbáljanak bizalmaskodni vele! Higgyék el, nem a levegôbe beszélek. Pontosan tudom, mire képes, s ezt több dolog is tanúsítja. Egy munkavizsga alkalmával például egyedül ô kapott maximális pontszámot az ôrzô-védô fázisban a klasszikus munkafajták tucatnyi képviselôjével szemben. Személy szerint azonban sokkal büszkébb vagyok arra, hogy a helyben maradási és semlegességi területen is ô bizonyult a legjobbnak.
     Többéves tapasztalat alapján biztosíthatok mindenkit, hogy az amstaff eredendôen az egyik legjobb és legkönnyebben képezhetô ôrzôkutya. Természetébôl adódóan egyébként is különösebb tanítás nélkül azonnal szerettei és otthonuk védelmére kel, ha a helyzet megkívánja. A fajta egyik legnagyobb értéke éppen kiváló helyzet felismerési képessége, melyre nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Roppant érdekes megfigyelni, hogy az egyik percben a házat az érkezô idegentôl védô acsarkodó eb gazdája megjelenésének pillanatában megnyugszik. Miután a gazdi beengedte a vendéget (fontos feltétel!), máris önfeledt játékba kezd az elôbbi “ellenséggel”. Ez azt jelenti, hogy “szolgálaton kívül” mindig képes elengedni magát, de csak és kizárólag akkor. Egyébként hihetetlen odaadással és lelkiismeretességgel látja el a rá bízott feladatot.
     Az amstaff munkakutyaként való kiképzése nagyon hasznos, roppant élvezetes dolog. Intelligenciájának köszönhetôen hihetetlenül gyorsan tanul, s elômenetelével általában messze lehagyja a többi kutyát. A tanultakat aztán szívesen gyakorolja, mintegy megmutatva közönségének, mi mindent tud. Egyébként is kész bármikor, bármilyen körülmények között rendelkezésre állni és engedelmeskedni a parancsnak. Ezt sok fajtától eltérôen nem gépiesen, valami beidegzôdés hatására tesz
i, hanem sokkal inkább azért, hogy gazdája kedvében járjon.
     Az American Staffordshire Terrier egyszerûen imádja gazdáját és annak családját. Számára a legfontosabb, hogy szerettei körében tartózkodhasson. Vele valóban együtt kell élni, ami egyébként
hálás dolog. Remek társkutya, aki mindig kedvünkben akar járni. Lesi minden kívánságunkat, s nagyon érzékeny gazdája hangulatváltozásaira.
     Gazdájától elvárja, hogy hozzá hasonlóan karakteres, ugyanakkor vidám természet legyen. Nem szívleli a gyáva, határozatlan vagy éppen a színlelô, aljas embereket. Az ilyen személyeket kiszelektálja a látogatók, a gazda ismerôsei közül, s ôket elkerülve világosan értésükre adja irántuk érzett megvetését.
     Az igazi tenyésztôk ezért fordítanak megkülönböztetett figyelmet a karakter kérdésére. Csak tökéletesen kiegyensúlyozott idegrendszerû egyedeket párosítanak egymással, hogy ez a pompás természet megmaradjon ilyennek. Egy amstaff esetében a labilis idegrendszerbôl eredô kiszámíthatatlan viselkedés egyszerûen életveszélyes. Ne feledjük, olyan kutyáról beszélünk, amelyet fizikai adottságai messze a többi fajta, különösen pedig az ember fölé emelnek.

Amstaff a mindenes

     A sétáltatások és kiállítások mellett az általam felvállalt társadalmi munka révén is, nap mint nap sok kutyatulajdonossal találkozom. Velük elbeszélgetve mindig elôkerül a következô téma: melyik kutyafajta a legintelligensebb, a legtökéletesebb? Persze mindegyikük a saját fajtáját dicséri, miszerint a foxinál, labradornál, vizslánál, stb. nincs okosabb kutya a világon. Én ezeket a különbözô történetekkel is “alátámasztott” okfejtéseket mosolyogva hallgatom, az eredetileg feltett kérdésre a választ ugyanis már évekkel ezelôtt megtaláltam.
     Melyik az a fajta, amellyel éppúgy vadászhatsz, mint a vizslával vagy retrieverrel? Amelyik alkalmas a vércsapa követésére, mint a véreb, vagy a hatalmas vaddisznó lefogására, mint a Dogo Argentino? Amelyik tökéletesen ellátja a házôrzés, a személyvédelem feladatát, mint a rottweiler vagy a dobermann? Amelyik a határon, reptéren felkutatja a kábítószert? Kiment egy síró csecsemôt az égô házból, vagy megtalál egy ájult felnôttet a földrengésben összeomlott épület romjai alatt? Babysittere a kisbabának, játékszere a gyermeknek, sporttársa a fiatalnak, társa és
gondozója” az idôs embernek? Aki bohóckodásával, kedvességével jobb kedvre deríti a betegeket a kórházban? Sztárja a kiállításnak, az ôrzô-védô munkavizsgának és az Agility-versenynek? A válasz minden kérdésre a kutyatenyésztés csúcsterméke, a nagyszerû American Staffordshire Terrier.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tüzelés

(LACI, 2010.04.14 09:02)

Sziasztok... vki tudna nekem segiteni abban a kérdésben h hány hónapos korába kezd el tüzelni a kutya..? mert arra várok:)

ketchup@freemail.hu

(Ágnes, 2010.03.10 21:42)

Szia
Köszönöm a gyors válaszod,remélem ha még fölmerülne valami akkor számíthatok a tanácsodra.
Még 1szer köszi.

Szia Ágnes

(treedog, 2010.03.10 17:18)

Tüzeléskor a szukák egy kicsit, olyan ingerlékenyebbek, némelyik egy picit fogyik is ilyenkor. De az izomzatának nem sok köze van a tüzeléshez. Igen kb olyan 1éves kortól lehet észrevenni azt hogy erőteljesebben kezdik felvenni azt a "fajtához jellemző alkatot" és ez igy megy vagy 2éves korig, egyre szebb és szebb lesz. :-)

ketchup@freemail.hu

(Ágnes, 2010.03.09 22:42)

Szia
Nekem lenne egy kérdésem.Irtam már ide az amstaffos részekhez.Imádom a fajtát,és az én kis Kyrám már lassan 1 éves lessz,pontosabban 11 hónapos lessz napokon belül,most kezdett tüzelni és ahogy észrevettem rajta most kezd igazán a fajtához jellemző alkatot ölteni,eddig kissé "dagi" volt,most meg inkább izmos és fittebb.
Ez a tüzelésével áll összefüggésben?Az étvégya ugyanolyan jó és annyit is kap enni mint eddig,de már nem "dagi".Nagyon formás kutya lett.Okos és kedves,szófogadó állat,a gyerekek is szeretik és ő is szivesen játszik velük.
Nagyon jó az oldal:)
Várom válaszod,előre is köszi.

Zsoltnak

(treedog, 2010.01.31 12:23)

Természetesen igen. A kutyának tudni kell hogy te vagy a gazdája, és sohasem felejtheti el hogy kettőtök között mindíg te vagy az elsőrangú.Az igaz hogy elég határozottak, de magas inteligenciával párosul , így mindenre meg lehet őket tanítani.Egy jó iskola csodákra képes.

Kérdés

(Kerecsen Zsolt, 2010.01.30 20:32)

Üdvözlöm!
Először is szeretnék gratulálni a kutyáihoz és velük elért eredményekhez.Az oldal nagyon tetszik de különösen az"amstaff a mindenes" rész.
Nekem is van egy 1éves szuka amstaffom,aki nagyon makacs természetű és szófogadatlan.Ettől függetlenül nagyon okos.Most szeretném iskolába vinni.
Kérdésem az lenne,hogy ennek ellenére is könnyen tanítható-e?

Köszönöm

(Urbán Gergő, 2010.01.02 13:59)

Köszönöm a választ!
Már itt van a kölyök,és nagyon elvannak.
Tényleg okos,ezt már látom.
Nagyon várom ,hogy idősödjön,és vihessem iskolába.

Gergőnek

(treedog, 2009.12.21 17:12)

Szia! Ez főként majd neveléstől függ. Na persze az sem egy utolsó szempont, hogy a szülők is jó idegrendszerűek legyenek.Célszerű minél kissebb korába odavinni a kutyust a többihez, hogy kicsi korától szokja. De arra figyelni kell hogy még kicsi és a nagyobbak őt se báncsák, mert nem felejt ,lehet 1-1,5 év mulva ál majd bosszút. De nagyon okosak és nevelhetőek. Kellő odafigyeléssel jó barátok lehetnek.

Kérdés

(Urbán Gergő, 2009.12.20 19:08)

Helló!
Lenne egy kérdésem, van a családomban kutya,pontosabban egy kicsi(mopsz-francia bulldog keverék kan),1 éves. Szeretnék egy staffit,ha kölyök ként hozom haza,felnőtt ként nem fogja széttépni a kicsit?

Kutyu

(dorci, 2009.09.28 18:42)

Nekem egy 3 hónapos kis staffim van!!!és redkívül gyorsan tanul!!figyelmes és tényleg jókedvre derít:)

imááádom