Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi a különbség a pit-bull és az amstaff között ?

 

 

Mivel ez a leggyakrabban elhangzó kérdés a laikusok részérôl, és evvel kapcsolatban hallani az önjelölt szakértôk által adott legtöbb téves magyarázatot, mindenképpen megéri részletesen tárgyalni ezt a témát.

Az 1890-es évek elôtt - mai nevén, fajtaként - nem ismerték sem az APBT-t, sem az American Staffordshire Terrier-t. Csak viadorkutyák voltak, melyeket kizárólag más kutyák elleni küzdelemre tenyésztettek. A cél a minél erôsebb, kitartóbb és a “game” tulajdonságot leginkább kifejezô egyedek kialakítása volt. Mivel ennek érdekében a fellelhetô összes alkalmas kutyát (régi típusú bulldogok, “half and half” ebek, terrierek, molosszoidok, stb. ) tenyésztésbe vonták, a legkülönfélébb mértékben keresztezve ôket egymással, igencsak szerteágazó keverékek láttak napvilágot. Ezeket a küllemükben és méretükben jelentôsen különbözô négylábú harcosokat rengeteg néven ismerték, várostól és tenyésztôtôl függôen. Ezt a heterogén masszát maga a harc tette egységesebbé néhány év, évtized alatt, mivel csak a legjobb fizikumú és legjobban küzdô egyedek maradtak életben és jutottak továbbtenyésztési lehetôséghez. A küzdôkutya-állomány újabb generációinak képviselôi így hamarosan hasonlítani kezdtek egymáshoz.

Az ideális társ- és munkakutya megteremtését célul kitűzôk ezekre a gladiátorebekre építkezve fogtak hozzá az új fajta kialakításához. Munkájukat a leghíresebb küzdôegyedekre alapozva kezdték meg, azzal a céllal, hogy megôrizzék a kompakt megjelenést és a hihetetlen fizikumot, ugyanakkor a kezdetektôl megkülönböztetett figyelmet fordítottak a jellem, a kiegyensúlyozott idegrendszer és a mindennapi feladatokra való alkalmasság kérdésére. A múlt század utolsó éveiben már önálló, a viadorebektôl teljesen elkülönült típust képviselt a küllemre és jellemre tenyésztett állomány, számos rajongót szerezve magának a városi kutyabarátok, de a vidéki farmerek, vadászok körében is. A célirányos tenyésztés során a kitűzött céloknak (ôrzô-védô munka, vadászat, állatterelés, stb.) megfelelôen ezek a kutyák a gladiátorkutyáknál jellemzôen nagyobbak és testesebbek (azaz némileg lassabbak), a fordulékonyságot biztosító ideális szikár felépítésnél árnyalatnyival zömökebbek lettek. Mondjuk ki: tulajdonképpen alkalmatlanná váltak a harcra!  Mindazonáltal vannak nagyon nagytestű Pit Bull-ok is, akik még mindig ôseik hivatását űzik az arénákban. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy a  - nagyon idézôjelesen mondva! - “elpuhult” kiállítási változat fizikálisan még mindig fényévekre van az összes többi fajtától.

Ezt a homogenizálódás útjára lépett társaságot próbálta önálló fajtaként elismertetni egy lelkes tenyésztôkbôl álló csoport. Mivel az AKC-nál elutasításra találtak, megalapították saját klubjukat, az UKC-t. Megkezdték a törzskönyvezést is, melyhez a fajta megfelelô elnevezésének az American Pit Bull Terrier-t találták. A fajta rajongóinak egy része viszont nem fogadta el a véres eredetre túlságosan is direkt módon utaló megjelölést, s ôk már kimondottan show-célokat is kitűztek. Távozásukat az UKC-ból különösen helyesnek ítélték, mikor ezt az általuk elutasított nevet a kutyaharc hívei is használni kezdték. A harmadik, bár tulajdonképpen legrégebbi tábor a küllemre való tenyésztést elutasította, és szintén önálló szervezettel állt elô: ez volt az ADBA. A Pit Bull nevet elutasító hívek ugyanakkor nem adták fel azon tervüket, hogy egy mindenki által elismert és elfogadott fajtát alakítsanak ki. Saját elnevezést találva és önálló klubot (STCA ) hozva létre, kitartó és lelkes munkájuk eredményeként végül elfoglalhatták helyüket a “polgári” fajtákat gondozó AKC-n belül.

Szóval, mi is a különbség? Ha sarkosan akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatom, hogy nem sok: az amstaff pusztán küllemre és jellemre, azaz nem harcra tenyésztett APBT. Ezek szerint azokat a kölyköket, melyek két kedvencként vagy munkakutyaként tartott - azaz nem viador - Pit Bull párosításából származnak, már automatikusan amstaffnak kellene      tekintenünk ? Természetesen nem. Az American Staffordshire Terrier csaknem nyolcvan éve önállónak tekintett és úgy is tenyésztett fajta. Gyökerei visszanyúlnak ugyan a Pit Bull-ig, de a célirányos küllemtenyésztés következtében rövid idôn belül jelentôsen eltávolodott ettôl az eredettôl. Ne feledjük, hogy az amstaff esetében sohasem volt jellemzô a harci arénákban való alkalmazás, mivel már kialakítását is éppen az ettôl való elkülönülés szándéka motiválta. Mára egyébként is csupán az APBT-k töredékét használják kutyaharcra, ugyanakkor az amstaffok száma világszerte messze felülmúlja rosszhírű rokonaikét. A dilettáns önjelölt szakértôk szerint viszont, akik “tudásukat” a bulvár- és pletykalapokból szerezték, minden erôteljes felépítésű, rövidszôrű középméretű kutya (így a Staffordshire Bull Terrier, de a tojásfejű Bull Terrier, a fehér színű Dogo Argentíno, sôt néha a boxer is) továbbra is: Pit Bull.

 

Akkor mi a helyzet azokkal az UKC-nál vezetett Pit Bull-vérvonalakkal, melyeket gazdáik - az AMST-hoz hasonlóan - immár száz éve elsôsorban küllemre és munkára tenyésztenek ? Ezen kutyák külseje és méretei gyakorlatilag azonosak a mai modern amstafféval, s legtöbbször még hozzáértôknek is nehézséget okoz megkülönböztetésük. Bizony, ez már fogósabb kérdés, bár az engedékenyebb UKC-standard ad némi támpontot, például a szôrzet és az orr színének tekintetében. Azonban éppen maguk az UKC-tenyésztôk hangoztatják, hogy kutyáik “igazi Pit Bull-ok”, amstaff beütés nélkül.

Ezzel meghúzzák a határvonalat a két fajta között ? Igen és nem. Ezek a tenyésztôk azt mondják, hogy az amstaff csak egy utóbb kitalált név ugyanarra az általuk tartott kutyára. Vallják, hogy ôk tenyésztik az eredeti vérvonalat, s az STCA, majd az AKC csak átkeresztelte az UKC-nál 1898. óta törzskönyvezett fajtát. A viadorkutyákat továbbnemesítve áldozatos munkával ôk alakították ki a XX. századi tökéletes használati fajtát, a Pit Bull Terriert. Hitvallásuk természetesen nem a viadalok felvállalásán alapszik, sôt éppen ellenkezôleg. Határozottan fellépnek a kutyaharc ellen, ugyanakkor úgy tartják, hogy a Pit Bull az igazi, eredeti fajta.

Újabb fejtörést okoznak viszont azok a tenyésztôk, akik kutyáikat az AKC és az UKC törzskönyveibe is bevezettetik. Ez azt jelentené, hogy ezek az egyedek egyszerre (küllemre tenyésztett) Pit Bull-ok és amstaffok is lennének ? Ezen a ponton az eltérés már tényleg csak árnyalatnyi, az eljárás magyarázata viszont roppant egyszerű. A nagy, magukat világszervezetnek tartó kluboknál ugyanis az a bevett gyakorlat, hogy kiállításaikon csak az általuk bejegyzett kutyák vehetnek részt. Néhány tenyésztô csak azért jegyezteti be kutyáit mindkét szervezetnél, hogy mindkét klub kiállításain indulhassanak. Ezeket az egyedeket “dual registered”, azaz “kettôs bejegyzésű” kutyáknak hívjuk. Az egyik leghíresebb mai tenyészet, amelyik folyamatosan ezzel az eljárással él, a jól ismert Sierra Kennel Kaliforniában.

Ez is mutatja, hogy a múlt század végének viadorkutyáiból kinemesített show-egyedek kétféle néven futó változatai, vagyis az UKC-pit bullok és az AKC-amerikai staffordshire terrierek tulajdonképpen - mármint a nevükön kívül - nem különböznek egymástól. Közös eredetük, illetve a mindkét szervezetnél prioritást élvezô nemes tenyésztési cél eredményeként fennálló megtévesztô hasonlóságuk indokolja, hogy ne unokatestvérekként, hanem egyenesen ikrekként beszéljünk róluk. Noha vannak, akik úgymond az amstaff érdekében ezt kikérik maguknak, én azt vallom: nem kell szégyellnünk ezt a rokonságot! Szégyenkezésre inkább azoknak van okuk, akik kutyáikat fajtától függetlenül nemtelen célokra használják, vagy egyszerűen csak képtelenek megnevelni azokat.

Másik oldalról viszont - az amstaff és a tipikus ADBA-pit bull terrier között - hol halványabban, hol határozottabban, de mindenképpen meghúzható a választóvonal. Ennek a vonalnak a “vastagsága”, illetve megléte csak a hozzászóló szaktudásán múlik. Sok dilettánssal ellentétben kijelentem, hogy nem lehet szín, méret vagy súlyadatok alapján dönteni! A fejtípus megítélése viszont, noha a két fajta koponyája felépítés szempontjából csaknem azonos, már meghatározó lehet. Az átlag pit feje ugyanis kevésbé elegáns, stoppja legtöbbször kevésbé kifejezett, s homloka is keskenyebb. Azonkívül a kutya egésze által keltett benyomás is döntô: az amstaff ugyanis tükröz egyfajta “telivérséget”, ami az évtizedekkel ezelôtt megállapított standard alapján folyó tenyésztésnek köszönhetôen alakult ki. Ezt azonban az “unokatestvérnél” - anélkül, hogy az ADBÁ-s Pit Bull-okat bántani akarnám - általában  hiába próbáljuk megérezni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hunglerreka@hotmail.com

(Réka, 2009.03.25 08:02)

Nekem 11éves pit-rotikeverékem volt imádta a gyerekeket és más kutyákkal is jól kijött!De aki egyszer bántotta azt megjegyezte!Imádtuk, de sajnos szeptemberben el kellett altatni, súlyos betegsége miatt!Nemré vettem egy pitbullt!Apja rednose anyja blacknose...az én kicsim csokibarna, feje félig fehér!A kis törpe spiccemmel jól kijön, de látható rajta a magabiztosság..játéknál már most nekimegy...nagyon erős kiskutya!De amit még soha nem tapasztaltam az az, hogy ha meglátja hogy jövök, vagy hallja hogy nyílódik az ajtó, szinte megőrül!Ennyire még nem láttam kutyát örülni egy embernek!!!A párom utálta ezt a fajtát (még soha nem látott egyet se élőben), de megnyugtattam...ha meglátod a picit és a szüleit, megváltzik a véleményed!Így is lett!Imádja a kicsit!Szóval ezt a fajtát csak a média mocskolta be....

lacika0527@hotmail.com

(lacikah, 2009.03.21 20:28)

Szerintem a kutyák viselkedése nem a fajtától függ hanem a neveléstől!!Nekem egy amerikai staffordshire terrierem van 8 hónapos nagyon szelíd és az egész család szereti!!:D

Püspöki

(Pali, 2009.02.26 18:59)

Szasztok nekem egy 22-honapos stafim van!Szuka,imádja a a család és viszont is!De idegen kutyát nem közel vinni hozzá!Bár a szomszédban egy németjuhász szuka azzal jol kijönnek!

kláramester

(treedog, 2009.02.10 17:54)

Hát az tényleg gáz ha már mindenkire megy.Az enyém az utcán csak a kutyákra menne.Nekem az jött be ilyen dolgokban, hogy ahol kuty volt a keitésnél ott hozzáfogtam vele kocogni, hogy rövidebb ideig találkozzanak és közbe huzgáltam a pórázt hogy ne oda ,hanem rám figyeljen és fusson velem tovább.De semmiképp nem szabad olyankor simogatással nyugtatni, mert akkor azt hiszi hogy olyankór ő jót csinál ha támad. Én ott keztem kb4-6hónapos kölyökkel hogy kézbe kellett vinnem ha másik kutya volt a láthatáron, mert inkább megfult volna a nyakörvbe mint hogy tovább jöjjön.És most ott járok hogy elég szolni neki hogy "nem szabad,gyere" minden póráz feszülés nélkül tovább jön. Ennek idő és türelem kell. Minnél korábban annál jobb.Remélem a tiédnek is használ majd. :-)

ózd

(klárammmmmmmmmmmmmmmmmmester károyné, 2009.01.29 18:19)

van egy 6 hónapos és egy 4 hónapos amstaffom. Nagyon szeretem őket, és ők is nagyon ragaszkodnak hozzám,de mostanában gond van a nagyobbikkal.Az igazság az, hogy eddig pórázon nem nagyon volt kinnt két hete kezdtük a tanulást. Nagyon megy mindenkire és a kutyákra is . 35 kg de ember legyen aki megtartja.
eddig nem gondoltam,hogy engedetlen lenne, mert bennt
ez egyáltalán nem nyilvánul meg. De kinnt ügyet sem vet rám én egy 40 kilós nő vagyok és lassan egy súlyban vagyunk hogyan éreztethetném vele, hogy én vagyok a falkavezér? A kisebbik teljesen rám figyel
nagyjából odakinnt is szerintem vele nem lesz annyi gond mint a nagyobbikkal.

tolna megye fürged

(pityu, 2009.01.02 21:50)

ekem két pitem van mindkettő szuka az egyzk tigriscsikos 18 honapos a másik sárga fehér mellfoltal ő 5 honapos az egész család szereti kiskoruk ota én nevelem öket nagyon ragaszkodoak és barátságossak.

dr.love91@freemail.hu

(Bakosi Jocó, 2008.12.31 15:13)

Nekem egy 3-éves Amstaffom volt!
Nagyon szerettem,és persze az egész család!
Nagyon intelligens kutya volt,okos,gyönyötű!
Csak sajnos elkellett altatnom mert bekattant!
De most is azt szeretnék venni minden féleképp!

wucli77@citromail.hu

(Herceg, 2008.12.28 23:25)

Nekem is volt egy 13-éves pitem nagyon szerettem és a családom is,mind megsirattuk amikor elpusztult. 2008.12.23.-án.Nagyon sok mindent tanultam tőle és ő tölem,családtag volt!Szerette mindenki nemvolt vele semmi baj.(Amijennek a kutyád neveled olyan vagy)

fót

(kerékgyártó éva, 2008.08.03 16:56)

A Stafford és a Pitt nem olyan harci kutya mint amiennek el képzelik az emberek!!!!Hisz ők csak olyanok lesznek amienné nevelik őket!! És igen is SZERETETRE MÉLTOAK!!!!!Nekem egy stafford szuka kutyám van és imádni való!!


« előző

1 | 2 | 3