Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A PÁROSITÁSTÓL A KÖLYKEDZÉSIG

Ivarzás

A kutya jellegzetesen kétszer ivarzó állat, a tüzelés évente általában csak kétszer jelentkezik. A két ivarzási idõ között azonban esetenként 4-5, kivételesen 12 hónap is eltelhet. A legtöbb kutyafajta évi elsõ tüzelése február-március, a második augusztus-október hónapokban van, ritkán a nyár eleji hónapokban is megfigyelhetõ. Az átlagosan 6 hónapos ivari ciklus - 7-12 napos elõivarzásra (prooestrus), 5-8 napos iva

 

 

rzásra (oestrus), körülbelül 2 hónapon át tartó sárgatest fázisra (metoestrus) és az ezt követõ körülbelül 4 hónapos nyugalmi idõszakra (dioestrus) tagolható. Az elõivarzás alatt a hüvelybõl véres ivarzási nyálka ürül, amelyet a köznyelv "tüzelésnek" nevez. A tüzelés azonban magába foglalja a "vérzést" követõ rövidebb oestrus idõszakát is, ami lényegében a tényleges ivarzás (párosodási hajlam) ideje. A tüzelést jól észrevehetõ külsõ tünetek kísérik. A "vérzés" megjelenésével egy idõben a szuka viselkedése megváltozik, nyugtalan lesz, gyakran elkóborol, étvágya csökken, pérája megduzzad, kissé megnyúlik, a kevésbé pigmentált bõrû egyedeké vöröses színû. Az elõivarzás ideje alatt ürülõ véres ivarzási nyálka hígan folyó, barnásvöröses színû, és körülbelül 7-10 napon átészlelhetõ.

Párosítás

A szuka 6-9 hónapos korban az elsõ tüzeléskor válik ivaréretté. A tenyésztéshez szükséges fejlettségi szintet azonban csak a 3. tüzeléskor éri el, ezért erre az idõre tervezzük az elsõ párosítás idejét. Az ivarzás, évente kétszer, 5-6 hónapos idõközökben általában tavasszal és õsszel jelentkezik, és azonos ritmusban ismétlõdik. Már az ivarzás elõtt, de különösen annak elsõ 6 napján a külsõ nemi szerv megduzzad és kipirul, a hüvelybõl párcsepp élénkvörös színû vér, majd a6-8. napon vörhenyes színû, vérhez hasonló, de hígabb savós váladék ürül. Az említett napok után a színes váladék-termelõdés megszûnik, a helyét nyálkás váladék foglalja el, mely már jelzi a közeledõ párosodás közeledtét. Ekkor a külsõ nemi szerv duzzanata némileg csökken. Kutyánk idegessé, ingerlékennyé válik, és a 9-12. napokon a hímet keresi kész a párzásra. Ha ilyenkor a péra ajkat ujjal megérintjük a farkát oldalra fordítja, ezzel jelzi a párosodáskészségét. A tüszõrepedés általában a 9-12. napon történik és10-12 órán át tart. Ez az idõpont túltáplált egyedeknél eltolódhat. Megbízhatóbb információt kaphatunk szukánk állapotáról, ha állatorvossal hüvelykenetet vizsgáltatunk, ez megmutatja a megfelelõ állapotot a párosításra. A párosodás gyorsítja a tüszõk érését és felrepedését, ezért a fedeztetést 24-36 óra múlva célszerû megismételni. Ha a tüszõrepedés megtörtént, kutyánk nem hajlandó az ismételt párosodásra, ekkor a hüvelyváladék ürülés gyorsan megszûnik. Az ivarzó szuka, fedeztetés után is fokozott figyelmet igényel, mert más kanokkal is párosodhat! Elõfordul, hogy a tüzelõ szuka, csak "játszik" a kannal és annak minden próbálkozását erõszakosan megtorolja. Ilyenkor kénytelen a szuka gazdája közbelépni, hogy a párosodás egyáltalán létre jöhessen. Kutyánkat a vállai táján lábaink közé szorítjuk és két kézzel két oldalról a pofa tájékán erõsen megfogjuk megakadályozandó a hátra harapást.

Vemhesség

A vemhesség általában 9 hét, azaz 63 napig tart. A 60-66 nap közötti ingadozások megengedettek. a vemhes szuka gondozására különös figyelmet kell fordítanunk. A vemhesség során nagy hangsúlyt kell fektetnünk a megfelelõ táplálásra, a vitamin bevitelre. A vemhesség kezdeti szakaszában, kisebb mennyiségû de erõteljesebb táplálékot kell adni a kutyának.

Kölykedzés

A szabályos vemhességi idõ eltelte után az ellésminden különösebb beavatkozás nélkül zajlik le. Abban az esetben, ha a vemhesség a kívántat 3-4 nappal meghaladja, haladéktalanul forduljunk orvoshoz! Kutyánk az elkészített helyére vonul, fészkelõdik, nyugtalanná válik. A külsõ nemi szervek és a tejmirigyek szemmel láthatóan megváltoznak, belsõ hõmérséklete csökken. Ebbõl elõre jelezhetõ a szülés 16-24 órán belüli megindulását. Ekkor elõkészítjük a már elõre kialakított szülõhelyet. A szülõhely megfelelõ nagyságú legyen ahhoz, hogy a szuka kinyújtózhasson benne, és a kölykökkel is kényelmesen elférjen. A láda alját a könnyen cserélhetõség miatt borítsuk pl. újság papírral.

A szülés bevezetõ szakaszára jellemzõ a nyugtalanság az idegesség, az állat nem találja helyét, hátát púposítja, néha felnyög, szemmel láthatóan erõlködik. Ez az idõszak 3-12 órán áttarthat. Ezen idõszak hossza a kutya kondíciójától függ, de befolyásolhatja a sok magzat, illetve ha egy túlfejlett magzat, nem tud behatolni a medencébe. A méh összehúzódások hatására a medencéhez legközelebb esõ magzat vízhólyagja fokozatosan a méhnyakba nyomul, majd azon és a hüvelyen át a péra résbe jut, ahol sárgás-szürkés színû hólyag formájában jelenik meg. Ez jelzi a szülés megindulását. Pár perccel ezt követõen megjelenik a magzat. A még a burokban lévõ magzat a méhösszehúzódások hatására megszületik. A magzat maga után húzza a placentát is. Az anyaállat a burok feltépése után elrágja a köldökzsinórt, s a burkot megeszi. Az elsõ kölyköt egy órán belül 2-3 követi, majd gyakran 1-2 órás pihenés következik. Ekkor itassuk meg a kutyát. A szülés a magzatok számától függõen 3-6 órát vesz igénybe.

 

 

A kölykök felnevelése

A születés után a kölykök az emlõket megkeresve szopni kezdenek. a szoptatás alatt a szükséges tápanyagokat biztosítanunk kell a szuka számára. A táplálás minõsége, beltartalma, nem csak az anyakutya, hanem a kölykök fejlõdése szempontjából a legfontosabb. A mérsékeltmozgás serkenti a tejtermelést ezért a harmadik naptól kezdve mozgassuk a szukát. Az esetleg gyengébb kölyköket segítsük a dúsabb emlõkhöz, hogy behozhassák lemaradásukat. A kölykök kb. a 12. napon kezdenek el látni, ekkor nyílik ki a szemük. A hallásuk csak késõbb, kb. 2-3 hetes korban kezdõdik. A kölyköket, folyamatosan szoktassuk a fényhez és a hanghoz.

A rokontenyésztés igen alkalmas módszer egy kívánatos forma, jelleg rögzítésére. Alkalmazása viszont nagy óvatosságot igényel, hiszen nem csak a jó, hanem a rossz tulajdonságokat is rögzíti. A közeli rokontenyésztés nagy körültekintést igényel! Fõleg a hazai Pit Bull tenyésztés az elmúlt években döntõen alapult a közeli rokontenyésztésen élvezve ennek minden pozitívumát és negatívumát is. A beltenyésztés nem azonos a rokontenyésztéssel, itt igyekszünk elkerülni a közvetlen rokontenyésztést, de a populáció zárt volta miatt, végül az egész állomány beltenyésztett lesz.

 

A szuka ekkor még a kan közeledtét nem tûri, körülbelül a 10. nap után az ivarzási nyálka véres jellege megszûnik, "feltisztul" s a prooestrus (elõivarzás) idején megért tüszõk ebben az idõszakban repednek föl. A szuka viselkedése megváltozik, s a kan közeledését elfogadja. A véres nyálka ürülésének idõtartama fiatal, elõször tüzelõ szukában a szokásosnál rövidebb, 3-5 napos lehet, sõt, lehetséges, hogy szinte észrevétlen marad. Egyes esetekben elõfordul, hogy a vérzés a tulajdonképpeni ivarzás idõszakában is megmarad. Szukában a tüszõrepedés az oestrus 1-2. napján (a véres nyálka ürülését követõ napokban) következik be. Valamennyi érett tüszõ viszonylag rövid idõn belül, néhány óra alatt megreped. A kiszabaduló petesejtek az ovuláció (tüszõrepedés) után még nem tekinthetõk érettnek. A petevezetõben mintegy 2-3 napon át a második érési osztódáson esnek át, és csak ezt követõen válnak alkalmassá a megtermékenyülésre. Érésük után a petesejtek még 1-2 napon át megõrzik termékenységüket. Egy átlagos tüzelésû szukánál a pároztatás optimális ideje így a vérzés kezdetétõl számított 12.-16. nap közé esik.

Ha szukánk a párzás ideje alatt folyamatosan ki akar törni, ezt mindenképpen akadályozzuk meg, mert beláthatatlan következményei lehetnek. Miután a kan elvégezte feladatát, vitessük el a szuka közelébõl, és csak ez után engedjük el kutyánkat!

Párosodáskor az ondósejtek néhány percen belül eljutnak a petevezetõbe, ahol 4-7 napon át életben maradnak és termékenyítõképesek. Lényegében tehát a megfelelõ idõben végzett pároztatáskor a termékenyülésnek tág lehetõsége van. A klinikai gyakorlatban mégis egyszeri pároztatáskor két véglettel számolhatunk: 1. A tüszõrepedés ritkábban a tényleges ivarzás (oestrus) elõtt 2-3 nappal következik be, s a pároztatáskor az ondósejtek már nem találnak életképes petesejtet. Vemhesülésre tehát nem kerül sor. 2. A tüszõrepedés megkésve (az oestrus 4. napján) történik meg, és a pároztatásra ugyanakkor megfelelõ idõben, még az elsõ napon sor kerül. Ebben az esetben termékenyülésre sor kerülhet (figyelembe véve az ondósejtek leghosszabb életben maradási idejét) azonban a vemhesség idõtartama látszólag meghosszabbodik, mivel a vemhesség idejét általában a pároztatástól számítjuk. Mivel az elõivarzás és ivarzás idõtartama, illetve a tüszõrepedés idõpontja fajtánként, egyedenként, a klimatikus körülmények, és az állat életkora függvényében jelentõs eltéréseket mutat, a pároztatás megfelelõ idõpontjának megválasztásához különféle vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen.

 

A következõ idõszakokban fokozatosan növeljük a mennyiséget és növeljük a vitamin és ásványanyag bevitelt is. a vemhesség ránézésre csak a félidõ után állapítható meg. A hát kiszélesedik a kutyát jobb erõben látjuk. Az utolsó7-10 napban megindul a tejképzõdés. A kutyát az elléshez közeledve szoktassuk az erre kijelölt helyhez.

Kutyánk minden szülésekor jelen kell lennünk, hiszen nem várt problémák mindig felléphetnek. Elõfordulhat, hogy a magzat túl nagy feje, vagy rendellenes fekvése miatt eldugítja a szülõalagutat. Ha ezt észleljük, feltétlenül forduljunk állatorvoshoz. Vannak szukák melyek csak császármetszéssel tudják világra hozni kölykeiket ez meglehetõsen nagy probléma, orvosilag elvégezhetõ, de sokszor nem ismételhetõ beavatkozás. Ha a magzat egy része már kint van és így reked meg, akkor segíthetünk azáltal, hogy fejénél vagy bõrénél fogva óvatosan húzzuk. A végtagokat ne húzzuk! A kölyköket szülés közben ne vegyük el az anyától, hagyjuk õket szopni. Ha a magzatburkot a kutya nem távolítja el, nekünk kell beavatkoznunk. A burkot óvatosan feltépjük és a köldökzsinórt elvágjuk. Ha a kölyök nem "sír" fel, akkor óvatosan fejjel lefelé fogjuk meg, és rázzuk meg, hogy az esetleges váladék eltávozzon a légutakból majd ütemesen masszírozzuk a mellkast, serkentendõ a szívmûködést, a vérkeringést. Az utolsó magzat megszületése után közepes erõsségû méhösszehúzódások jelentkeznek, ezek célja az esetlegesen visszamaradt magzatburok leválasztása és az egyéb nemû tisztulás. Az egészséges méhbõl a szülést követõ napon zöldes-barna vagy vörhenyes színû váladék ürül. Ezt követõen vörhenyes színûre majd a 4-5 napokon rózsaszínûre vált a váladék. A 7-8. napon vörhenyes, esetleg barnás színû nyálka ürülhet, sõt néha nyálkacsap alakjában kilóg a hüvelybõl ez, ha nem átható szagú, akkor normális. A méh kb. 2 hét alatt nyugalmi állapotba kerül. A kölykök szelektálását egy hetes korban végezzük a legnagyobb körültekintéssel és az eltávolítandó kölyköket állatorvossal "altattassuk" el.

Az anya az elsõ 10-14. napon a kölykök ürülékét eltünteti. Háromhetes kortól, már belenyalnak a kellõképpen elõkészített eledelbe és tányérból is kezdenek enni. A kölyköket általában 6 hetes kortól ajánlatos elválasztani. Eleinte 4-5 szõr etetjük, míg a szoptatást napról-napra csökkentjük, az anyaállatot hosszabb idõre különítjük el, a kiskutyákat csak idõnként engedjük az anyjukhoz. A kölykök és az anya együtt tartása még több héten át ajánlatos, hiszen ez alatt az anya neveli is a kölyköket. Az elválasztás utána kölyköket külön tálból etessük, mert így biztosíthatóbb az egyenletes táplálás, és kivédhetjük a verekedéseket is. A kölyköket általában 1 1/2-2 hónapos korukban teljesen elválasztjuk az anyától. A bélférgeket a kis kutyákból lehetõleg 6-8 hetes korban kell elhajtani.

 

 

Az Alomszám

Tenyésztõk körében gyakran felmerülõ kérdés az alomszám és nagyságának befolyásolhatósága. Egyesek a napjainkban még meg nem oldott ivararány megváltoztatásának lehetõségeivel is komolyan foglalkoznak, igaz, empirikus alapon és nagyon is gyakorlatias megközelítésben. Bármelyik kérdés jogosan vetõdhet fel, nézzük meg elõször az alomszám problematikáját.

Az alomszám természetesen ennél sokkal összetettebb kérdés, már eleve genetikailag meghatározottan el kell különítenünk egyet- és többet szülõ fajokat, a két csoport között vannak átmeneti, un. kettõs, hármas ikreket is ellõ, de egyébként egykéket is szülõ fajok. A legtöbbet szülõ faj, így a kutyafaj is genetikai adottságainak megfelelõen egy bizonyos határon belül változó nagyságú alom produkálására képes. Egyes fajoknál éppen az optimális vagy kevésbé optimális környezet függvényében az egymást követõ almok nagysága természetszerûen változik. A szabad természetben ez az ingadozás nem túl nagy kilengéseket mutat, a kiugróan magas almok inkább kivétel számba mennek, az utódszám rendszerint stabilizálódott tulajdonságnak tûnik. Háziasított többet szülõ állatfajainknál az egyes fajták között, viszont már a többet szülés tekintetében is jelentõs ingadozások, akár 50-100 %-os különbségek is mutatkozhatnak. Mindez az emberi beavatkozás a mesterséges szelekció eredménye. Az adott faj génanyaga tehát meglehetõsen plasztikus és nagy változásokat, alkalmazkodási lehetõségeket tesz lehetõvé még az utódlétszám vonatkozásában is. A kutya õsének a farkasnak, továbbá a vadonélõ kutyafajtáknak (a dingónak, az indiai vadkutyának) az összehasonlítása erre nagyon jó példát szolgáltat. A farkas és a vadkutyák kisebb almokat szülnek, míg a háziasított kutya fajtánként igen változóan kis és nagy, sõt extrém módon nagy almokat is vet. Az ember a mesterséges szelekció lehetõségével a génanyagban rejlõ lehetõségek olyan szélsõségeinek megvalósulását tette lehetõvé, amelyek a szabad természetben nagy valószínûséggel csak nagyon kivételesen és ritkán vagy sohasem mutatkozhattak volna meg. Így pl. nagy és kis almokat szülõ, termékeny és kevésbé, már szinte meddõ fajtákat alakított ki. A kutyafajták együttesének termékenysége a kutyafaj átlagához képest igen nagy változatosságot mutat. Nagyon leegyszerûsítve a kezdetben fölvetett kérdésre adandó választ, azt mondhatjuk, hogy a kutyafajták utódszámát a mindenkori szuka határozza meg döntõen. A kanok többsége termékeny és olyan milliárdos nagyságrendben, szinte fölöslegesen termeli az ondósejteket, hogy azok alomszámra gyakorolt hatása elenyészõ. Kivételt képezhetnek azok az esetek, amikor a csökkent ondósejt-termelés vagy a rendellenes, megtermékenyítésre alkalmatlan hímivarsejtek aránya olyan méreteket ölt, hogy a kevés, de még szabályosnak mondható maradék ondósejt nem elegendõ a nagyszámú petesejt megtermékenyítéséhez. Egy petesejt megtermékenyüléséhez mindig nagyszámú, milliós nagyságrendû hímivarsejt szükséges, ezek egy része még a célba vezetõ úton elpusztul, más részük utat és kedvezõ környezetet teremt a szerencsésebbek továbbjutásához és jó néhányan pedig a petesejt falán való áthatoláshoz is hozzásegítik az egyetlen kiválasztottat, azáltal, hogy szétesve és szövetoldó enzimeik szabaddá válásával utat nyitnak a petesejt magja felé.

A legfontosabb alomszámot befolyásoló tényezõ - közismerten- a szuka nagysága és az általa termelt átlagospetesejt-szám. Általában a nagytestû szukák nagyobb almokat, a kistestûek kisebb almokat vetnek. A közepes testméretû szukák között is sok fajtaképes nagyobb számú kölyök kihordására és megszülésére. Sõt ugyanazon fajtán belül, hasonló testméretû szukák között is lehetnek nagyobb alomszámbeli eltérések. Az elmondottakból a laikus számára is két tényezõ nyilvánvaló:

 

 

 

 

1. Az alomszám a szuka testnagyságától, ebbe beleértve nagyon sokszor a test hosszát is (pl. rövidlábú fajtáknál!) nagymértékben függ.

2. Az alomszámot genetikai tényezõk határozzák meg, örökölhetõ tulajdonság és tenyésztõi módszerekkel szelektálhatunk is erre a sajátosságra.

Mondhatjuk úgy is, hogy a szuka testmérete (testhossza) és a lehetséges utódszám között viszonylag magas a korreláció. A testméret önmagában sok szaporodással kapcsolatos tulajdonságot meghatároz. A nagy kutyáknak nagy a petefészkük is, bennük több petesejt növekedhet és termelõdhet, emellett méhük is nagyobb, ezáltal több embrió megtelepedését és magzat kifejlõdését teszi lehetõvé. Maga ez a tény azért zoológiai nézõpontból óvatos megítélést igényel, hiszen gondoljunk csak a rágcsálókra és a rovarevõkre, ahol a kistest ellenére is nagy petesejtszámok növekednek és nem kis almok problémamentes megszületésére is sor kerül. A termékenység (a szaporaság) önmagában nagyon összetett tulajdonság, néhány fontosabb elemét érdemes külön is megemlíteni, ezek akár külön-külön is tárgyalhatók lennének. Ilyen termékenységet, szaporaságot alkotó sajátosságok, pl. a következõk:

1. A korai ivarérettség, a szuka korábban vehetõ tenyésztésbe és viszonylag több almot szülhet.

 

 

2. A tüzelés tüneteinek intenzitása és ivari szaganyagok (szex feromonok) termelésének képessége.

3. A növekvõ tüszõk (petesejtek) száma ugyanazon tüzelés alatt.

4. Nem csak fejlõdõ, megérõ, hanem megrepedõ tüszõk száma!

5. A párosodás után megtermékenyülõ petesejtek száma.

6. Embrióvá továbbfejlõdõ megtermékenyült petesejtek (zigóták) száma.

7. A méhüregében a férõhely függvényében is megtelepült (beágyazódott) embriók száma.

8. Embrióból magzattá fejlõdött utódok aránya (meg kell jegyezni, hogy kutyánál is az embriók egy része különbözõ okokból (genetikai alkalmatlanság, férõhely és helyi táplálóanyag hiány stb. gyakorlatilag észrevétlenül fölszívódik!).

9. A kifejlõdött, megszületett és életképes (nagy vitalitású) alom (nagyon sokszor koraellések, éretlen, életképtelen kölykök születése tovább rontja az alomszámot és ez által a termékenységi mutatót).

10. Az anyakutya jó alomnevelõ képessége és az ehhez nélkülözhetetlen nagy tejtermelés, lehetõleg hosszan elnyúlva (perzisztálva).

11. Külön érdemes említést tenni az anyakutya koráról, a termékenység szempontjából is vannak csúcsidõszakok, a legtöbb szuka 2-6 éves kora között a legtermékenyebb, ezután néhány nagyon jó konstitúciójú fajtától eltekintve a termékenységben fokozatos hanyatlás mutatkozik, ami az alomszámok csökkenésében, egyre kevesebb biztonságosan fölnevelhetõ kölyök és hullamagzatok születésében nyilvánul meg. Ezek egy része bizonyosan veleszületett rendellenesség.

12. Itt nem részletezendõ mûtétek (fõleg császármetszések) és átvészelt, nemi szerveket is érintõ betegségek után szintén fokozatos alomszám csökkenés várható. A jól végzett császármetszéseknél többnyire a harmadik után várható a méh magzat kihordóképességének mérséklõdése.

Ha csak a termékenység fogalmának meghatározásánál ennél a néhány jellemzõnél maradunk máris láthatjuk, hogy nem egyszerû tulajdonságról beszélünk. Ezért is nagy értékû az a szuka, amely bár nem állandó gyõztes, de jó termékenységgel rendelkezik és ezt utódaira is átörökíti. Nyilvánvalóan vannak olyan kiemelkedõen nagyértékû egyedek is, amelyek eredményesek és a jó termékenység kritériumainak is megfelelnek. A termékenység nem eléggé hangsúlyozhatóan a tenyésztés nézõpontjából fontos egyedi tulajdonság. Az állandó terméketlenségi problémákkal küszködõ egyedeket pedig egyedi megítélés alapján csak akkor próbáljuk meg tenyészteni, ha egyébként igen értékes küllemi és alkati jegyekkel rendelkeznek. A terméketlen és közepes minõségû szuka nagyon kedves játszótárs és nélkülözhetetlen kísérõ lehet.

A kutya alomszáma, ha szélsõségekben gondolkodunk általában 1-20 között változik, de fölfelé még ennél nagyobb almok is ismertek. A lehetséges és a tényleges alomszám között még élettani körülmények között is nagy eltérések lehetnek. Ami ezt az eltérést leggyakrabban befolyásolhatja - összefoglalva és a legfontosabbakat kiemelve - az a következõ néhány tényezõnek tulajdonítható: az anyakutya kora, fajtája (nagysága), a tüzelés szabályossága, a tüszõrepedések száma, a megtelepedett és fölszívódott embriók, az élve született és életképes kölyökszám, valamint a felnevelt alomszám. Éppen ezért szélsõséges esetben nem kell meglepõdnünk, ha a lehetséges és a valós utódszám között akár 100 %-os eltérés is mutatkozik.

 

 

 

 

Tenyésztési formák

Fajtiszta tenyésztést folytatunk, ha mindkét nemû párosítandó egyed egyazon fajtához tartozik. A tenyészkiválasztás a meglévõ fajták fenntartásának és nemesítésének fontos eszköze. Fajtán belüli vérfrissítést alkalmazunk, ha valamely tulajdonság javítására idegen vonalú azonos fajtájú egyedeket használunk fel. Rokontenyésztés az a kifinomult tenyésztési módszer, amikor rokonegyedeket pároztatunk. Beszélhetünk közeli rokontenyésztésrõl-szülõk és utódaik, vagy a testvérek egymás közötti pároztatása-és lazább rokontenyésztésrõl -a halmozott õs az I.-III. , II.-III. vagy a III.-IV. õsi sorban fordul elõ.

Tenyészkiválasztás (szelekció)

Az egyedek közötti változatosság a szelektáló munka alapját jelenti. Az egyedeket, és az egymás utáni generációkat a köztük fellelhetõ változatosság széttagolja, mozaik-részekre bontja. Az örökletesség összekötõ kapocs, az az azonosság, amely a rokonegyedek között fellelhetõ, amely az utódok, és az õsök hasonlóságát eredményezi. A kiválasztó munkában a kívánt formát fellelve, az örökletességre támaszkodva igyekszünk ezt rögzíteni. A kiválasztás egy vagy több tulajdonság alapján történhet. A tenyésztõ úgy dolgozik, hogy a széles tömegbõl, a populációból kiválogatja az elképzelésének, megfelelõ egyedeket. A fajtára, illetve annak egyes tulajdonság-megnyilvánulásaira az a jellemzõ, hogy sok a középszerû, kevés a jó, még kevesebb a túl jó egyed. Ugyanígy kevés a rossz és még kevesebb a nagyon rossz egyed. Tömegszelekciókor a szélsõségesen jó egyedeket válogatjuk ki. A szélsõséges egyedek egymás között párosítva magukhoz hasonló utódokat kevésbé adnak, hanem az utódok visszaütnek (regresszió) a fajtaátlag felé, s majdnem olyan eloszlást mutatnak, mint az eredeti szelektálatlan tömeg.

Tenyészkiválasztás a származás alapján

Az újabb kori örökléskutatás genetikai alapon okoskodva azt állítja, hogy két ismert szülõ utódainak genotípusát az öröklõdõ faktorok kombinációja alapján fele részben határozza meg. Egy közvetlen õs szerepe tehát 1/4, és ez generációnként ismétlõdik. Az utód tulajdonságának alakításában döntõ módon a szülõk szolnak bele. A nagyszülõk szerepe már csökkent, és a III. õsi sornál tovább visszamenni semmi mást nem jelent, mint a fajtisztaság biztosítását.

Mindig az volt a legkézenfekvõbb, hogy magán az egyeden tapasztalható tulajdonságok alapján juttatták a tenyésztésben elõnyhöz a kiválasztottakat. A formájában, külsõ és belsõ tulajdonságaiban (fenotipusában) kitûnt s az elképzelt alakításnak, formázásnak megfelelõ egyedeket igyekeztek hasonlóbb egyeddel összehozni, hogy utánuk azonos tulajdonságú utódokat kapjanak. Ezen módszer eredményes alkalmazásához tudni kell, hogy a siker a tulajdonságok örökölhetõsége (h2) szerint változhat. A biztosan öröklõdõ tulajdonság esetében (rövidlábúság, fejlõdési erély stb.) a szelekció biztosabb eredményt ad.

 

Minél nagyobb a különbség, a fajta átlag tulajdonsága és a kiválasztott egyedek között (minél nagyobb a szelekciós különbség), annál inkább remélhetjük azt, hogy a kiszelektált egyedek utódai, a kívánt irányban eltérnek az átlagtól. Támogatja szelekciós munkánk sikerét, ha a szóban forgó tulajdonságnak igen nagy az örökölhetõsége, ha biztonságosan öröklõdik. Ilyenkor rövid idõ alatt nagy eredményt lehet elérni. Az átlag felé való visszaütés magyarázatot ad egy a tenyésztés során gyakran elõforduló esetre: rossz tulajdonságú szülõknek is akad jó utóda, éspedig több közülük a jobb, mint amilyenek a szülõk voltak. Esetükben a regresszió a negatív oldalról irányul az átlag felé. A rossz tulajdonságú szülõk utódai azonban összességükben, öröklési anyagukban a fajta átlag alatt maradnak, s rontják a fajtát. A módszeres tenyészkiválasztást az egyedek tulajdonsága (fenotipusa), származása és utódainak minõsége alapján végezhetjük.

A kevésbé öröklékeny tulajdonság esetében ( rövid orr, képezhetõség stb.) az egyedek tulajdonsága alapján végzett szelekcióval nem sokra megyünk. a származás és az utódok minõsége alapján végzett szelekció pontosabb, biztonságosabb eredményt ad, mint az egyedeken észlelhetõ tulajdonságok figyelembevételével. Még sem szabad elhanyagolni azt a lehetõséget , amit az egyed fenotipusa nyújt, mert egyszerû szelektálási alap, s ha figyelmen kívül hagyjuk, súlyosat véthetünk az életerõ és egyéb, a szervezet egészét érintõ értékmérõk élettanilag megokolt optimális megnyilvánulása ellen.

 

 

õsi sor

õsök száma szerepe(%) egy õs szerepe(%)
I. 2 50 25
II. 4 25 6,25
III. 8 12,5 1,56
IV. 16 6,25 0,39

Ha alaposan végigkövetjük a hazai populáció valamely kiváló teljesítményt nyújtó egyedének örökítési eredményeit, találunk olyan kutyát, mely híresen jól örökít és olyat is amelyik nem örökíti biztonsággal kiváló tulajdonságait. Természetesen vizsgálódásunk, csak akkor lehet alapos, ha ezt a képességet több párosítási kombinációnál is megfigyeljük. Természetesen maga a mérhetõség is kérdéseket vet fel. Éppen ezért nehéz megbízható, valós képet kapnunk egy-egy példány örökítõ képességét illetõen.

Szoptatási tetánia

A tetánia anyagforgalmi betegség, amelyet a mellékpajzsmirigy elégtelen mûködése vált ki, ami a vérsavákalcium-szintjének csökkenését eredményezi. Ez szülés alatt, és a szoptatás 6-10. napján fordul elõ, mégis azonban a szülést követõ 30-45. napokon, a legnagyobb tejtermelés idején észleljük. Gyakori olyan kutyák esetében, akik pihenés nélkül ismételten szültek, és a vemhesség-szoptatás idején mész, foszfor továbbá D-vitaminadagolásban nem részesülnek. A kutya a tejjel kiürülõ sókat tartalékhiányában pótolni nem tudja, ezért a vérsavó kalciumszintje alacsony értékre süllyed. Ez váltja ki a tetániás állapotot, ill. az ijesztõrohamot. A betegség váratlanul, lihegéssel és remegéssel kezdõdik. A nyugtalanság fokozódik, a kutyazavartan összevissza futkos, majd a hátulsó testrésze gyengül, meginog, elesik, és végül megbénul. A kutya szája nyitott, nyelve kilóg, fogai vacognak, szája habzik. A rohamok szünetében a száj zárt. A tünetekbõl akár mérgezésre is gyanakodhatunk. Azonnal forduljunk állatorvoshoz! A gyors beavatkozás hatására gyors javulás a tünetek teljes megszûnése érhetõ el. A roham a kezelés után is ki újulhat, ilyenkor kezelést meg kell ismételni. A betegség megelõzhetõ a szuka megfelelõ táplálásával a megfelelõ vitamin és ásványianyag bevitellel, és szukánk gyakori elletésének mellõzésével elkerülhetõ.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sziszkacica@freemail.hu

(Szilvia, 2015.10.23 15:21)

Sziasztok. Kérdésem volna. Sztafi kutyink nemrég ellett,most meg nagyon gyengén vérzik. Ilyenkor mit csináljunk? Normális ez,vagy mutassuk meg dokinak?

Visszaütés

(Szabo tamas, 2015.10.16 17:55)

Kérdésem az lenne hogy egy alomból a kölyök visszaüthet e az anyja előző almának az apjára.magyarul nem az apja génjeit kapja,hanem az előző alom apjáét.

Re: Visszaütés

(treedog, 2015.10.16 21:47)

Igen,természetesen vissza üthet a nagyapjára.

Amerikai Staffordshire terrier apróhirdetés

(petike, 2014.03.28 15:39)

Sziasztok!
Szeretném figyelmetekbe ajánlani egy Apróhirdetési oldalt amely most készült és kizárólag Staffordshire terrie kutya fajtákat lehet hirdetni az oldalon.
http://staffordshireterrier.info

kishegyesi ut 260

(jonás ferenc, 2010.03.03 09:56)

mivan akkor ha 8honaposan megy össze a kanal

Re: kishegyesi ut 260

(Rézi, 2013.02.14 21:41)

rengeteget olvastam és kérdeztem staffosokat és a kutya ilyenkor akár el is pusztulhat a szülés során valamint a kicsik is labilisak lehetnek elég nagy eséllyel.Ahogy itt is írták a 3. tüzeléskor van kész a kutya teste teljesen normálisan kihordani a kölyköket ,úgy, hogy a kölyköknek se legyenek idegi károsodásai. Sajna enyém is ilyen alomból lett mentve és kissé instabil az idegrendszere és veszett akaratos,más kutyákkal nem valami jól jön ki és az idegeneket sem bírja.Neki épp ezért kell egy halál nyugis kannal összejönni,hogy az övéiben ne ez legyen a domináns gén,bár türelemmel és neveléssel ez ellensúlyozható eléggé.
Bocsi ha kioktatásnak olvasod nem annak szántam.Simán csak információnak.

penyige rákóczi ut 19

(boldizsár sándor, 2012.12.14 17:58)

heló! nekem fajtiszta amstaff szuka és kan kutyám van! mind a kettő makk egésséges soha nemvolt semmi bajuk, és az első alom ban lévő valamenyi kölyök rühes lett!! asztszeretném tudni hogy mért lettek azok!

adi1997@hotmail.hu

(Kovács Adrián, 2012.12.02 10:35)

Hello.Nekem is egy Stafford.-om van.Kis méretű!Azt szeretném tudni ha egy SOKKAL nagyobb testű kannal pároztatom pl. egy Amerikai bulldoggal.Akkor a szuka ki tudja hordani a kölyköket?